Aba Sámuel

Hol volt Aba Sámuel halálhelye?
Abasáron a Baldácsy család által épített Bolt-tetői pince lejárójánál látható egy süttői márványból készült kő, rajta latin nyelvű felirat áll, amelyet 1773-ban állított Haller Sámuel. A tábla szövege magyarul így hangzik:
"Ez üregbe volt letéve Sámuel Aba, Magyarország III. királya vagy inkább zsarnok, országpusztító. Gonosszal és kegyetlenséggel teljes király, ki népe által a Tiszánál megöletett. Bámuljátok a dolgok éktelen változását, a királyi sírboltból lett borospince felett!Hol a halál véres zsákmánya pihent, ott a kedvet adó hordók domborodnak. Ezért pirul Bacchus, ezért pirosabb a saári (abasári) bor a felernuminál. Most igyál, hogy kipirulj.
Romjaiból kiemelte báró Haller Sámuel tábornok."
Aba Sámuel egykori sírhelye (?)
No de ki is volt ő akit Magyarország harmadik királyaként említenek a krónikák 1041 és 1044 között. Élete csupa rejtély mint ahogy halála és annak helye is. Aba Sámuel családjáról Anonymus tudósít először Ő említi, hogy amikor a honfoglaló magyarok a Körös és a Zagyva folyót valamint a Mátra- és a Szepeserdõk vidékén foglaltak területet. "Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdõben, ahol az unokájuk, Pata késõbb várost épített. Az õ sarjadékukból származott hosszú idõ után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak". Anonymus Edet és Edömént a hét kun vezér között említi, akik még
Oroszországban meghódoltak a honfoglalásra induló Álmos vezér előtt s a magyarokkal együtt vettek részt a Kárpát-medence meghódításában.
A régi krónikák Aba néven ismerik ezt az uralkodót, egyedül Anonymus említi, hogy Sámuel volt az igazi neve. Ezt bizonyítja, hogy Aba pénzein saját magát Sámuel királynak nevezi. Az Aba név , törökül apát jelent, később azonban egy nemzetség neve lett. Maga a Sámuel név ritka Magyarországon a középkorban, s mivel héber eredetű viselőjének zsidó vallásra enged következtetni. Az már kétséges, hogy Sámuelnek volt-e Pata nevű elődje. Heves megyében ma is létezik Gyöngyöspata nevű helység, ahol a régészeti ásatások eredményeként egy X. századi földvár került elő. Elképzelhető azonban, hogy ezt nem Sámuel egyik őse építette, hanem egy Pata nevű személy akit a Pata helynévből Anonymus meseszerű elbeszélése keltett életre. Téves viszont a névtelen jegyzőnek azon állítása, hogy Ed és Edömén " valamint további öt vezértársuk " kun lett volna, hiszen a kunok csak jóval később jelentek meg Európában. Teljesen légből kapottnak azonban mégsem ezt mondhatjuk. A XIV. századi krónika ugyanis Edet és Edömént Attila hun király unokájának, a legendás Csaba királyfi fiainak teszi meg, akik Csaba királyfinak egy koremzi nővel kötött házasságából születtek.
E krónika is úgy tudja, hogy az Aba nemzettség Csabától, azaz Edtől és Edömétől ered. Ami közös Anonymus és a XIV. századi krónika tudósításában az Aba nemzetség keleti eredete: a névtelen jegyzőnél olvasható kun és a krónika szerinti korezmi származás egyaránt keleti eredetre mutat. Mindössze egy népcsoport volt, amelyik a honfoglalást megelőzően tömegesen csatlakozott a magyarsághoz, s ez a kazárok közül kiszakadt kabar törzsek.
Tudjuk, hogy a kazár uralkodó réteg valamikor a VIII-IX. században zsidó vallásra tért át. Valószínű, hogy Sámuel kazár származású, tehát török nyelvet beszélő család leszármazottja volt (maga az Aba név törökül is értelmezhető), amely család a kazárok közül kiválva a magyarokhoz csatlakozott, részt vett a honfoglalásban, szállásterületet nyert a Kárpát-medencében, tehát osztozott a magyar előkelők sorsában, de török nyelvét és vallását egészen a XI. század elejéig megtarthatta. A kabarokról tudjuk, hogy eredetileg három törzset alkottak, de a X. században a magyarok e három törzset már egy törzzsé egyesítették, s Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint 950 táján a kabar törzs élén egy fejedelem állt. Kevés kétség lehet a tekintetben, hogy e fejedelem (törzsfő) Sámuel egyik őse lehetett, amint Sámuel is kazár eredetű kabar törzsi vezetőnek tekinthető. Törzsének szállásterülete két adat egybevetéséből állapítható meg. Anonymus szerint Ed és Edömén a Mátrában kaptak birtokot, s az Aba nemzettség egyik ősével, Patával itt építtetett várat, a XIV. századi krónika pedig úgy tudja, hogy Sámuel Király monostora a mai Abasáron állt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a XIII-XIV. századból ismert Aba nemzetség birtokai ugyanezen a vidéken terültek el, kétségtelennek tekinthető, hogy a kabar törzs melynek élén a XI. század elején Sámuel állt, Mátra tágabb környezetében élt. Sámuel születésének idejét nem ismerjük, csak nagyon feltételesen helyezhetjük legkésőbbi dátumként 990 tájára. Ezertíz körül mindesetre már kabar törzsfőnek kellett lennie, hiszen ekkor tájt vette feleségül István király egyik későn született testvérét. Ha ugyanis Sámuel nem lett volna a kabar népesség vezetője, István, aligha adja hozzá feleségül a húgát. István e frigy kikovácsolásával " ugyanúgy, mint másik húgának ekkortájt létrejött velencei házasságával " politikai érdekeket szolgált. Ennek révén érte el, hogy az egész kabar népesség szövetségese lett. Nyilván a házasság feltétele volt, hogy Sámuel feladva zsidó vallását, térjen át a keresztény hitre. Miután ez megtörtént, semmi sem állta útját annak, hogy a kabar tömegek is felvegyék a keresztet és létrejöjjön a kabar törzs szállásterületén az egri püspökség.
He ennek időpontjául 1009-et jelöljük meg. Ez házasságának és keresztény hitre térésének időpontját is megadja; mindezeknek kevés eltéréssel 1009 előtt kellett történniük. Ekkor alapíthatta Sámuel az írott forrásból ismert sár (abasári) valamint a mai napig fennmaradt (de írott forrásban nem szereplő) feldebrői kolostort. Ezekkel az alapításokkal félreérthetetlenül tanújelét adta annak, hogy, legalábbis formálisan, megbékélt a kereszténységgel. E friggyel Sámuel elkerülhette azt, hogy fegyverrel keljen megmérkőznie a Kárpát-medencei tényleges uralomért Istvánnal, azaz kitért az összecsapás elől. Ennek az volt az ára, hogy fel kellett adnia törzsfői méltóságát. Ennek eredményeképpen viszont bekerült István udvarába, vagyis tagja lett az ország politikáját irányító tanácsadói testületnek, ahol mint a király rokona kiváltképp nagy súllyal rendelkezhetett. Ráadásul István udvara ispánjává, a későbbi nádori méltóság megfelelőjévé tette. István azonban maga is érezhette, hogy Sámuel igazodása a keresztényi hithez felszínes és külsődleges, politikai érdekből született.
Ezért Imre fiának tragikus halála után nem Sámuelt jelöltette meg utódjául, hanem a minden szempontból meggyőződéses keresztény Pétert.
Minden jel arra utal, hogy Péter első uralma idején, 1038-1041 között, amikor István trónjának örököse erőteljesen megváltoztatta az udvar összetételét, kivetve onnan mindazokat, akik nem hozzá hasonló gyorsasággal akartak előrehaladni a kereszténység útján. Sámuel is a "tisztogatás"áldozatául esett, s kikerült a hatalmi körből. Így sértett emberré vált. Amint Péter elmenekült az országból, azaz 1041-ben, a magyarok Aba Sámuelt ültették a trónra. Van olyan magyar forrásunk, amely kifejezetten Aba tevékeny szerepét hangoztatja Péter elűzésében. Sámuel alig három évet töltött a trónon. Első dolga volt, hogy fellépett Péter király támogatói ellen, közülük sokakat megöletett vagy megkínoztatott. Ez arra mutat, hogy politikai elvkülönbségeken túl, személyes bosszú is sarkalta Péter, illetve a király kegyencei ellen. Aba Sámuel visszavonta a Péter király által hozott törvényeket, sőt, még azt az adót is eltörölte, amelynek kivetése Istvántól származott, s amelyet Péter alatt is szedtek. Ez utóbbi intézkedések Aba Sámuel országlásának társadalmi bázisára vetnek fényt.
Sámuel azonban ugyanolyan zsarnok volt, mint elődje Péter.
Miután trónra lépett, mindent megtett Péter tevékenységének és híveinek eltüntetésére, aminek volt pozitív és negatív oldala is. Megpróbálta például tisztségébe visszahelyezni a Péter által elmozdított két püspököt, Ő alapította a feldebrői és az abasári monostort. A 14. századi krónikás hagyomány szerint az abaújvári várat is Aba Sámuel építtette, ez az adat egybevág a régészeti feltárások eredményével is. Azonban eltörölte a Péter által hozott törvényeket és adókat, valamint a központi hatalmat erősítő intézkedéseit. Teret nyitott az állam és egyház ellen fordulóknak. Egyházellenességében a Balkánról terjedő bogumil eretnekség hatásának is része volt. Péter hívei közül sokakat megöletett vagy megkínoztatott, 1042-ban Csanádon megölette a nemesi ellenzék 50 tagját. Ezért 1042 húsvétján Gellért püspök megtagadta királlyá koronázását. Az egyházhoz fűződő viszonyát tovább rontotta, hogy a hadisarcot a püspökök megadóztatásával akarta finanszírozni. A régi társadalmi rendet próbálta visszaállítani, a viszonylagos egyenlőség megteremtésével, a nemeseket mellőzte és inkább parasztokkal és nemtelenekkel tartott közösséget, velük étkezett, lovagolt. Ezt a Képes krónika így rója fel neki: "Megvetette… az ország nemeseit és mindig parasztokkal meg nemtelenekkel tartott". Egyes források szerint a pápa híveivel együtt kiközösítette Aba Sámuelt az egyházból.
Könyörtelenül félreállította mindazokat, akik nem követték politikai irányvonalát. A kortárs német szerző egész bűnlajstromot olvas Aba, "a hamis király, az esküszeg", álnok, gyilkos és hazug" uralkodófejére: "rablásokat vitt végezz, gyilkosságokat követett el, sok bűnt cselekedett, megtagadta az igazságot, megsértette a törvény jogát, ártatlan nemeseket vakíttatott meg, ölt, szörnyű zsarnokságot gyakorolt, úgy, hogy maga a föld kiált fel gonoszsága miatt". Összecseng ezzel az, hogy amit hazai forrásban, Gellért püspök iratában olvashattuk: Aba "uralkodása alatt, mint a próféta mondja: "vérontás vérontást ért", azaz bűn bűnt követett. Mert nagyböjt szent napjaiban nem átallotta tanácsának legtisztesebb embereit, mint barmokat vagy oktalan állatokat bottal és husángokkal agyonveretni". Emiatt Gellért nem is volt hajlandó elvégezni Aba ünnepi /húsvéti/ koronázását, s megjövendölte hamarosan bekövetkező bukását.
Talán Gellértnek ekkor már tudomása volt arról, hogy mozgolódás támadt Aba ellen, s az uralmával elégedetlen előkelők, akiket sértett az, hogy a király a parasztokat és a nemteleneket előnyben részesítette velük szemben, III. Henrik segítségét kérték. Henriket az is tüzelte, hogy Aba nem teljesítette előzőévben kötött béke bizonyos pontjait. Ezért hajlott a magyarok kérésére, és 1044-ben magyarországi hadjáratra indult. Az összecsapásra a Győrhöz közeli Ménfőnél került sor. Itt Aba árulás révén is meggyengült serege vereséget szenvedett. A német uralkodó zsákmánya lett Aba aranyozott lándzsája és koronája is. A király feleségével és fiaival kelet felé menekült. További sorsáról eltérő híreink vannak.
Német kútfők szerint ellenségei közös ítélete alapján kivégezték. A XIV. századi krónika szerint viszont egészen a Tisza vidékéig eljutott, ott azonban egy faluban megölték olyan magyarok, akiknek ártott uralkodása alatt. Ugyancsak e forrásból értesültünk arról, hogy e falu melletti templomban temették el. Néhány évvel később azonban felnyitották a sírt, s szemfödele és ruhái épek voltak, sebhelyei pedig begyógyultak. Ekkor temették el saját sári monostorában.
A Képes Krónika a következőképpen írja le a király csatáját és halálát:
Aba király pedig Ménfőnél szálla vele szembe roppant sok fegyveressel, igen bizakodva győzedelmébe, mivel némely bajorok jelentették volt neki, hogy a császár kevesed magával jött. S a mint beszélik, Aba királyé lett volna a győzelem, ha csak némely Péter barátságában megmaradt magyarok zászlaikat földre nem dobták s meg nem futamodtak volna. Tehát hosszan és erősen folyt csata után végre is, isten segítségébe bizva, a császár diadalt nyere. Aba király pedig a Tisza felé futa s a magyarok, kiknek uralkodtában vétett vala, egy faluban, egy ó veremben megölik s egy egyház mellé eltemetik. Néhány év mulva, midőn testét a sírból kiásták, szemfedőjét és öltözetét rothadatlan és sebhelyeit begyógyúlva találták, s eltemették osztán testét tulajdon monostorában.
Halálának körülményei tehát nem egészen tisztázottak. Vannak olyan források amelyek arra mutatnak, hogy a királyt menekülés közben Füzesabony tájékán utolérték és megölték, más
elképzelés szerint még a csata helyszínén ölték meg. Holttestét valószínűleg először a feldebrői monostorban helyezték örök nyugalomra, amikor évekkel később felnyitották a sírt, azt látták, hogy ruhái épek voltak, a sebei pedig begyógyultak. Innen vitték át végső nyughelyére az abasári monostorba.
De voltak elméletek amelyek Abádszalókot jelölték meg elvesztésnek színhelyéül. Tovább menve egyenesen a település névadójának gondolták. Ez mára már tisztázódott, hogy névadója a besenyő származású vezér Thonuz-Aba, akinek szörnyű haláláról a nagy „Névtelen” is tudósít. Thonuz-Aba nem vette fel a kereszténységet ezért István feleségével együtt élve temettette el a Tisza folyó réve mellett.
De felmerült az ötlete annak is, hogy Kenderes határában érték utol Aba Sámuelt üldözői és ott ölték meg.
De legérdekesebb amit a „Tárih-i Üngürüsz” (A magyarok története) mesél el Aba Sámuel vesztes csatájáról és meggyilkolásáról:
„…Amikor a király ezt látta azonnal a futásban keresett menedéket, becsületét elvesztve megfutamodott, és átkelt a Tuna folyón. Onnan tovább futva a Tisza folyóhoz ért s azon is átkelt.
Volt azon a vidéken egy erős vár, egy bégzáde tulajdona volt, akiben megbízott. A bégzáde, aki a vár tulajdonosa volt, mivel [a király] megbízott benne, azon az éjjelen szállást adott neki. Vagyis-hogy Aba király abban a várban megpihent de nem árulta el magát. A vár tulajdonosa semmit sem kérdezett , de [mindenről] tudott mert értesülve volt Petrusz király elleni cselekedeteiről, Üngürüsz bégjei elleni rút viselkedéséről, a császár elleni ellenségeskedéséről, és a háborúban való legyőzetésének történetét is részben hallotta, s tudomása volt a királynak néhány [más] titkáról is.
Ekkor ez a bégzáde így szólt magában:”Ennek most kicsúszott a kezéből a trón is, a korona is, a vagyon és a kincs is. Bárcsak sikerülne a császárnak a koronával és trónnal [együtt] az országot is elnyernie ! Vagy pedig szálljon vissza [mindez] Petrusz királyra ! Így tehát a császár és [Petrusz] király előtt nagyobb érdem nem lehet mint ha most [kihasználom] a kínálkozó alkalmat , s azonnal levágom a fejét. Ennél nagyobb ajándékot és nagyszerűbb adományt nem adhatok a császárnak és királynak. S ezenfelül nem fér hozzá kétség, hogy elnyerem kedvezésüket és kegyüket, ő pedig nyerje el a büntetést mindazokért az igazságtalanságokért és károkért, amelyeket a királynak, Üngürüsz bégjeinek okozott és a császár országában [elkövetett].”
Ezzel a gondolattal elhatározta, hogy Abát meggyilkolja. Még azon az éjjelen megragadta az alkalmat, levágta a fejét, vérét bőségesen a földre ontotta, s megfosztván őt életétől, [lelkét] a szélnek eresztette.
Volt abban a várban egy nagy monostor, a fala tövében [gödröt] ásott, és [Aba] testét abba temette el. Fejét magával vitte, és gyorsan elindult a császárhoz…”
Vajon hol lehetett ez a vár amiről „A magyarok története” említést tesz. Nos azt tudjuk, hogy Aba eljutott a Tiszáig. De átkelt rajta vagy csak csak a mellette fekvő erős várba vette az irányt. De melyik vár volt ebben az időben a Tisza mellett A Képes Krónika szerint csak a folyó felé futott. Abának a Dunántúlról majdnem Győr környékéről kellett menekülnie. A
Dunán a Buda és Pest közt lévő Megyeri-réven kelt át amely ebben az időben már működött. Onnan pedig a legrövidebb út a Tisza felé Szolnok irányába mutat. Márpedig Szolnokon ebben az időben már állott az ispánsági földvár és a mellette fekvő település, hiszen ennek kialakulása már Orseoló Péter idején megkezdődött. A föld-fa vár a Zagyva mára már feltöltődött ága és a Tisza folyó keresztezésénél helyezkedett el. A várat keletről a Zagyva, délről a Tisza , nyugaton pedig egy lapos vízjárásos terület övezte. A korszakra jellemző veremházak a vártól közvetlenül északnyugatra sorakozhattak. feltehetően már volt plébániatemplom is a vár területén.
És vajon ki lehetett az a „bégzáde” vagy a mi nyelvünkön értelmezve várparancsnok vagy talán ispán. Nos nézzük csak meg tüzetesebben ebben az időben kit említenek forrásaink a vár parancsnokaként. Nos ő nem egyéb mint a vár és a város névadója Zounuk későbbi átírás szerint Szolnok ispán. A személynév eredete bizonytalan, egyesek szerint a finnugor „szó” szavunk származéka és jelentése „szószóló, követ”. Állítólag először 1018-ban említik.
Szolnok ispán 1046 szept 24-én vértanú társa volt Gellért csanádi püspöknek. Szolnok ispán életéről azonban keveset tudunk. István idején ő építette a Tisza-Zagyva összefolyásánál a földvárat. De ezenkívül hitéleti megbízatása is volt. A Tiszántúl népe ekkor még makacsul ragaszkodott a pogány hiedelmekhez. Thonuzobát csökönyössége miatt az abádi révbe temetik. A lázadó Vata vára a szomszédos megyében Békésben van.
Zounuk ispán tehát felvette a római kereszténységet de ezenkívül terjesztette is. De egyéb ok is közrejátszhatott abban, hogy Abát megölette. Emlékezzünk csak vissza a krónikákra mit mondanak Aba Sámuelről. Bizony kegyetlenül megöletett nagyböjt idején több tisztességes előkelőt. Gyaníthatjuk, hogy Zounuk ispán rokona vagy nemzetségének tagja is közte volt az áldozatoknak. Így már érthetőbb, hogy személyes bosszú is hajtotta. A Képes Krónika sorai átvitt értelemben őrizték meg az eseményeket. „A magyarok kiknek uralkodtában vétett” tulajdonképpen a Zounuk nemzetség az „ó-verem” ahol megölték a szolnoki vár „veremháza” ahová Abát menekülése idején befogadták.
De figyeljük csak mit mond a Tarih-i Üngürüsz Zounuk ispánról.
„…Ezenközben az a bégzáde, aki levágta Aba királynak a fejét, s [ Petrusz] királynak ajándékul hozta, egy nap a király küszöbéhez érkezett, dívánja elé járult, megcsókolta a földet, imát mondott a királyért, elővette Aba király fejét, átadta és a trónhoz küldte. Mikor Petrusz meglátta Aba fejét, azonnal a levegőbe emelte koronáját, és keble táját szívrepeső öröm töltötte el. Még aznap nagy fejedelmi lakomát rendezett, kezébe vette a bíborszínű bort és ivott.
Arra a bégzádéra, aki elhozta a lenyesett fejet, fejedelmi palástot öltetett, rengeteg aranyat, ezüstöt és rubin-drágakövet adott neki, amikkel nagyon megörvendeztette, és hívévé tette. Aztán azt a fejet [ Petrusz ] elküldte a császárnak…”
Zounuk kezdetben Péter feltétlen híve volt. Később azonban csatlakozott a Gellért püspök által szervezett összeesküvéshez, aki a zsarnok Péter helyett a trónra Vászoly Oroszországban élő fiait Leventét és Andrást hívták be.
Zounuk haláláról már többet jegyeztek fel a krónikák.
Szolnok ispán a csanádi püspök Gellért társaságában a Vata féle pogánylázadás szörnyűségei között 1046-ban azért mentek Fehérvárra a koronázás színhelyére, hogy ott találkozzanak Andrással. Ő azonban még nem érkezett meg. Ezért elhatározták, hogy elébe sietnek a Dunához. Útközben pogány lázadókkal találkoztak akik Gellértet és Szolnokot is megölték.
Az Altaich-i bencések ezt jegyezték fel a pogánylázadásról és több előkelő megöléséről:
„Azon földnek majdnem minden főpapja elhullott a vészes viharban, a papokkal együtt nem kevés szerzetes is. A hitben állhatatlanok lévén, vad kegyetlenséggel végezték ki őket. A főemberek közül velük vesztette élet egy Szolnok nevű is, miután már sokféle módon megkínozták.”
A Nagy Lajos korabeli krónika pedig már a következőt mondja az ispán haláláról:
„… Zounuk ispán pedig lovastul a Dunába ugrott, hogy átúsztasson. De jött bizonyos Muthmurt nevű férfi aki őt csónakjába átemelte, hogy a haláltól megmentse. Mert Muthmurt Zounuk ispán keresztelte meg. Mikor ő az említett ispánt meg akarta menteni, a pogányok halálos fenyegetésekkel arra kényszerítették, hogy ölje meg Zounuk ispánt. Muthmurt annyira megijedt a fenyegetésektől, hogy az ispánt a hajóban megölte.”
Az utóbbi elbeszélés már általánosan ismert, több történelmi munka is idézi. A Dunánál Szolnok ispán halálával a dráma befejeződött. Az utókorra azonban egy sor nyitott kérdést hagytak hátra mindketten. Nem lehet biztosan tudni hol ölték meg Aba Sámuelt, csak feltételezhetjük, hogy a szolnoki várban. A Tarih-i Üngürüsz leírása szerint fejetlen testét a várban lévő monostor mellett temették el. Elképzelhető tehát, hogy Abasáron nem az egykori király földi maradványait helyezték az üregbe ? Akkor viszont Magyarország harmadik királya még mindig Szolnokon nyugszik. Ezekre a kérdésekre csak alapos régészeti feltárások adhatnak választ.