Korona és kard

Korona és kard
A mai Tiszavárkonyban egy kőoszlop emlékeztet történelmünk egy régi jelenetére amelyet egyszerűen csak úgy emlegetnek a „korona és kard”. 1046-ban I. András került a királyi trónra. Miután leverte a Vata-féle pogánylázadást, a belső rend megszilárdítására Lengyelországból hazahívta öccsét, Béla herceget, akinek az ország egyharmadát hercegségként (ducatus) odaajándékozta. A herceg így az ország északi, északkeleti részén tizenöt megyében korlátlanul uralkodhatott. A király azonban szerette volna fiának, Salamonnak biztosítani a trón öröklését: döntő lépésre szánta el magát. Arra készült, hogy lemondatja a herceget a trónkövetelés jogáról. A király és a herceg 1059-ben Várkonyban adtak egymásnak találkozót. A magyarok krónikájában Thuróczy János részletesen leírja az eseményt, A király magához hívta két hű emberét, akiknek elmondta tervét: „Próbára akarom tenni a herceget, és megkérdezem őt, vajon a koronát vagy a hercegséget akarja-e?” – mondta, és maga elé tette a koronát és a hercegséget jelentő kardot egy bíbor szőnyegre. „Ha a herceg jó békével meg akarja tartani a hercegséget, hát tartsa meg, de ha a koronát akarja, akkor ti ketten azonnal rohanjatok rá, és a karddal fejezzétek le Béla herceget.” A főemberek meg is ígérték, hogy megteszik. Ezt azonban meghallotta a palota ajtaja előtt őrt álló kikiáltók ispánja, Miklós. Midőn a herceg bebocsátást nyert a palotába, az ajtón álló odasúgta neki: „Ha élni akarsz, válaszd a kardot.” A terembe belépő herceg meglátván a koronát és a kardot nagyon elcsodálkozott. A király a következőket mondta: „Herceg! Megkoronáztattam a fiamat, de nem kapzsiságból, hanem az ország romlásának elhárítására, mert három nappal ezelőtt a császárral erről tanácskoztam. Neked azonban szabad az elhatározásod; ha a királyságot akarod, vedd a koronát, ha a hercegséget, vedd a kardot; egyiket engedd át a fiamnak; de a korona igazság szerint téged illet.” A hercegnek ekkor eszébe jutottak Miklós szavai. Átlátta a helyzetet, és ezt válaszolta: „Legyen a korona a fiadé, aki fel van kenve, és add nekem a hercegséget.” Felvette a kardot. A király megörült döntésének, de nem lehetett egészen nyugodt. Hiszen öccse félelemből emelte fel a kardot, s jobbnak is látta visszamenni Lengyelországba. Mindkét félnek voltak bel- és külföldi hívei, hamarosan nyílt összetűzésre került sor. Bécs mellett, a Pozsonyi kapunál megütköztek, ahol Béla győzött. András megsebesült, és Zircen meghalt. Így Béla került trónra.. De hogyan kerülhetett sor éppen Várkonyban a király és a herceg találkozójára? Úgy, hogy a középkorban Buda és az erdélyi részek között a Tiszán a legfontosabb átkelőhely a jobb parton fekvő Várkony (ma is létezik Tiszavárkony néven) és a vele szemben lévő parton elterülő Tiszavarsány volt. Az utóbbi helység ma már nem található a Rákóczi-szabadságharc alatt a rácok elpusztították. Várkony a többször volt királyok és ellenfeleik találkozóhelye. A kettős királyság szokása továbbra is élt. Ezzel függ össze Kálmán és Álmos esete. Szent László király testvére, Géza király fiai közül Álmost szemelte ki trónörökösének. Kálmánt egri püspöknek akarta megtenni, aki ezt a jövőt nem fogadta el, apja és nagyapja példáját követvén Lengyelországba szökött. Álmos azonban hazahívta testvérét, és felajánlotta neki az ország koronáját, mert úgy érezte, hogy az elsőszülöttség jogán őt illeti meg. Így 1095-ben, László király halála után Könyves Kálmán fejére került a korona, ő pedig teljhatalmú úrrá tette a hercegségben Álmost.
1098-ban azonban Kálmán és Álmos is összegyűjtötte seregét, hogy megütközzenek egymással. A király fő hadállása Várkonynál volt, míg vele szemben, a Tisza túlpartján a herceg csapatáé. A krónikás szerint a harcosok nem akarták egymás vérét ontani. Amikor döntésüket a király és a herceg tudomására hozták, azok is letettek a szándékukról, és elvonultak a csapataikal. A magyar történelem jeles uralkodója, Mátyás király is megfordult Tiszavárkonyban. 1459-ben seregével Tiszavárkonyban táborozott, és itt békült ki frissen szabadult nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal.. A király a Tisza mellé rendelte a foglyot, és ő maga is odament. Szilágyi Tiszavarsányon, Mátyás Várkonyon szállt meg. A folyóparton találkoztak, és békejobbot nyújtottak egymásnak. Fontos szerep jutott Tiszavárkonynak 1514-ben a Dózsa-féle parasztháború során is. A lázadó parasztvezér útján Ceglédről felvonuló népe , 37 kilométer megtétele után, május 18-án érte el Tiszavárkonyt. Tiszavárkonyban Dózsáék összeláncolt hordókból, gerendákból és deszkákból hidat állítottak, amit földdel jól megterítettek. Használhatták a hídépítéshez az éppen itt állomásozó sódereglyéket, sótutajokat. A csapat szekerekkel, ágyúkkal együtt így kelt át a folyón, folytatta útját a Tiszántúlon. Külső-Szolnok vármegyét Túrkevén keresztül hagyta el. János király 1533 őszén Budáról körútra indult. Tiszavarsánynál a rév közelében találkozott a Török Birodalomból érkező Grittivel. 1541.szeptember 18-án Izabella királyné Budáról három főúrral (köztük Fráter Györggyel) a csecsemő János Zsigmonddal és a Szent Koronával elindultak Lippára. Tiszavarsánynál keltek át a Tiszán , majd Kunszentmártonon keresztül haladtak tovább Erdély felé. Szerémi György a következőképpen mondja el Magyarország romlásáról írt művébenA felkészülés a királyné elindulására egy hétig tartott. János fővétele után a nyolcadik napra áthajóztak a Duna folyón Pestre. így érkezett meg csapatával a királyné Tiszavarsányba. Ott a királyné körülbelül egy hétig időzött... Hogy látta a királyné, hogy Varsány helységben pestis támadt, György barát megparancsolta a polgároknak, hogy lovakat rendeljenek a királyné szekereibe és helyette a császár ökreit adják. így is történt. Amikor a Varsány mezővárosból eljutott a királyné Gyulára, ott két úrhölgyet temettetett el a templomban. Onnan jöttek a Körös folyó révén át és Kunszentmártonba jöttek, s ott egy nagyságos lengyelt temettetett el; a plébánosnak bőséges torajándékot adtak az áldozatra. Es így a királyné megérkezett Lippára csapataival; Petrovytt, Batthyány Orbán, György barát és sokan mások vele voltak. Tiszavarsány ezután nem játszik különösebb szerepet az ország történetében, de átkelőhelyét még évszázadokig használták.
Tisza(Várkony) és Tisza(Varsány) az I. katonai felmérésen