Hol volt Attila fővárosa?

Hol volt Attila fővárosa?
1792-ben egy különös levél érkezett Jászberénybe az akkori Jászkun Kerület székhelyére. Az iromány Szepes vármegyéből jött feladója pedig nem más mint a megye alispánja Horváth Imre. Egyik pártfogoltja kérést tolmácsolta a kerület előljárói felé, amelyben egy készülő könyvhöz kért segítséget amely Magyarország régi területét mutatja be és természetesen kitér arra is, hol volt Attila palotája. Nos a levél mellé elküldték Priscos rétor útibeszámolójának latin nyelvű kivonatát és egy térképet ahol ez alapján bejelölték a követség lehetséges útvonalát.

Nehéz lenne azokat a műveket és forrásokat felsorolni amelyek a hunok történetével kapcsolatban közölnek adatokat. Nem is feladatunk ezen dolgozatban megtenni, hiszen az újabb kutatási eredmények az olvasók rendelkezésére állnak mind nyomtatott formában mind az interneten. Most egy rövid összefoglalót adunk közre amely a forrás értelmezésében segít és nem állásfoglalás a történészek és magukat történésznek nevezők vitájában.
A hunokat a kínai források Kr.e.318-ban említik. Birodalmuk Koreától az Aral-hegységig terjedt, észak-déli irányban pedig a Bajkál-tótól a kínai nagy falig húzódott (megjegyezzük, hogy a kínai nagy falat épp a hunok támadása miatt építették). Katonai erejükre jellemző, hogy 24 tüment(kb 240 ezer fő) képesek voltak kiállítani.
Az állandó háborúk következtében a hunok birodalma elbukott egy részük a Don és a Volga felé indult.
Az európai Hunnia történetét Kronstein Gábor és Bóna István négy szakaszra tagolja.
A kezdőpont Kr.u. 375-376, amikor Balamber hunjai leverik az alánokat(az oszétok elődei) akik az Aral-tótól a Donig uralták a steppét.
A második lépés a keleti gótok Don és Dnyeper közti országának elfoglalása. A gót király Hermanarik öngyilkos lett. A legyőzött nép egy része elmenekült, a többiek szolgaságra hajtották fejüket. Ekkor kerültek gót uralom alól hun alárendeltségbe az északi erdővidék népei közül finnugorok is. Harmatta János szerint a Volga vidékén ekkor előmagyar törzsek éltek, akik az északi alánok révén jutottak hun uralom alá. A hun előnyomulás csak a Dunánál torpant meg. Mindeközben szétzúzták a Dnyeszter és az Al-Duna között elterülő Athanarik gót (vízigót) államát. A menekülő gótok tízezreit a keletrómaiak engedték be területükre. Majd 378-ban az egyesült hun-gót-alán csapatok végig pusztították a Balkánt. Ez a hadsereg Hadrianapolisnál ( a mai Edirne) úgy megverte a keletrómai birodalom seregét, hogy maga Valens császár is holtan maradt a csatatéren.
408-ban Arkadiusz császár halála után a hunok megszakítják kapcsolatukat a kelet-rómaiakkal. Uldin hun király serege lerombolja az Al-Duna északi partján fekvő erődöket, majd a folyón átkelve birtokba veszik Kasztra Martisz erődjét, a mai Bulgária területén. A háború 412-ben ér véget , amikor Konstantinápoly békét köt a hunokkal a Don torkolata közelében.
A hunok szereplésének harmadik felvonását Ruga (422-434) trónra lépésétől számítjuk. A fénykorba számítjuk Bleda (Buda) (434-445) és Attila uralkodását is 453-ig.
Ruga uralkodásának kezdetén 422-ben a hunok megtámadják Trákiát, aminek következtében Konstantinápoly évi 115 kg arany adót kénytelen fizetni. 423 előtt Ruga udvarában tartózkodott mint a rómaiak kezese Aetius akinek neve még sokszor feltűnik a történet során.
A hunok bekebelezik a szomszéd népeket egészen a Rajnáig, eközben a nyugati birodalom hatalmi harcaiban sikerre viszik pártfogoltjuk Aetius ügyét. A hadvezér kétszer került száműzetésbe, mindkét alkalommal a hunok udvarába menekült. És mindkét alkalommal a hun seregek segítik vissza hatalmába.
Aetius a hun fegyverekre támaszkodva veri vissza a galliai városokat ostromló vízigótokat. A hun szövetségesek verik meg 437-ben a vormaeici (Worms) burgundokat.
Ennek a segítségnek azonban nagy ára volt. Aetius a nyugat-római kormány nevében átengedi a hunoknak 435-ben Pannonia Primát(Nyugat-Dunántúl), 439 után pedig sorra kerülnek a dunai tartományok is. Valeria Ripensis (Kelet-Dunántúl) már előzőleg a hunok birtokába került. Az utólsó területi engedményt 445-ben tették amikor a hunok a béke fejében megkapták Pannónia Saviát (Dráva és Száva köze).
Ekkor a hunok újabb támadást indítanak a Kelet-római Birodalom ellen, amely azonban Ruga halála miatt félbeszakad. 435-ben békét is kötnek a Duna mellett.
Bleda 441-ben megostromolja és elfoglalja Mozia Prima (ma Észak-Szerbia) városait majd a Száván átkelve Pannónia Szekundát és ostrommal beveszi Szirmiumot (ma Szremszka Mitrovica). 442-ben csatlakoznak a támadókhoz az Attila vezette csapatok is és elfoglalják

Naisszuszt (ma Nis) Szerdikát( ma Szófia) Filippopoliszt (ma Plovdiv) és eljutnak a Márvány-tengerig. A Kerszoneszosz félszigeten megverik Aszpar kelet-római hadseregét is. Konstantinápoly 443-ban kénytelen békét kérni.
445-ben puccsal hatalomra kerül Attila. A harcias nagykirály a nyugat ellen készül, de 447-ben híre jön, hogy egy földrengés lerombolta Konstantinápoly védőfalait. Attila nem sokat tétovázik, megindítja hadait a főváros ellen, de mivel a segédnépek katonáitól felduzzasztott serege lomhán haladt célja felé Konstantinápoly falait ismét felhúzták. A kelet római kormányzat nemcsak Attila területi követeléseit utasította vissza, de megszüntették az adófizetést is. 452-ben pedig Arcadius császár a Dunánál megverte a hun határvédő csapatokat.
A 447-es hadjárat utáni követjárások egyike során járt Attila udvarában Priskos rétor akinek a nagykirály udvartartásának leírását köszönhetjük. Erről a követségről a későbbiekben részletesen szólunk.
451-ben Gallia ellen támadnak a hunok. Ez a hadjárat nem sok sikert eredményezett mégis olyan megrendítő volt a nyugati kortársak számára, hogy elhalványítja a két korábbi keleti hadjárat jelentőségét. A Loire hídját védő Orléans-t felmentették I. Teodorik vízigót király Aetius csapatai ezért Attila kénytelen volt elvonulni. A galliai szövetséges csapatok Troyes körül csaptak össze Attila szövetséges seregével (catalaunum vagy mauriacum néven ismert csata). A csata győzteséről megoszlanak a vélemények.
A következő évben Észak-Itália ellen vezette hadait a hun király. A kezdet biztatónak tűnt hiszen sikerült Aquileiát bevenni és lerombolni. A Pó folyótól északra Mediolanumig (Milánó) nyomuló seregét az időközben kitört járvány visszafordulásra késztette. A mondák szerint Rómáig nyomult seregével, erre azonban semmi bizonyíték nincs és a középkorban elterjedt legendák szüleménye. A visszavonulásban szerepet játszott az is, hogy a Kelet-római hadak a Dunánál hátba támadták a hun birodalmat.
A sors 453-ban elszakította a nagy király élete fonalát, ezzel lezárva a hun nép dicsőséges szereplését. Attila a tavasz folyamán éppen lakodalmát ülte a fejedelmi Ildikóval. Állítólag mértéktelenül sokat ivott és amikor belső hálótermeibe vonult a mámor teljesen hatalmába kerítette. Másnap nem látták kijönni. A nap első fele is így telt el, mire a palotaőrök nyugtalankodni kezdtek. Betörték a hálószoba ajtaját, Attila élettelenül feküdt ágyán, feje körül vértócsa. Az első híresztelések arról szóltak, hogy álmában eleredt az orra vére és abba halt bele. De voltak akik állították, alvó férjét Ildikó ölte meg tőrdöféssel.
Attila hun királyt hatalmas pompával temették el, a monda szerint testét hármas koporsóba helyezték, elterelték a Tiszát és annak medrébe temették. A koporsóvivő szolgákat lenyilazták, hogy soha ne derüljön ki a nagy király nyugvóhelye.
A hun történelem negyedik szakasza tulajdonképpen a birodalom hanyatlása és felbomlása. A gótok fellázadtak és a Nyitra folyó mellett megverték a hunok seregét. A harctéren vesztette életét az Attila trónját öröklő Ellák is. A hunok egy része ezután keletre menekült. Ezeket később Attila középső fia Dengezik szervezte újjá de 469-ben életét vesztette a Kelet-római birodalom elleni támadás során. Ezzel véget ért a hunok európai története.
Ennyit röviden a hunok történetéről bennünket most legfőképpen az érdekel holt állt a nagy király annyiszor idézett fapalotája.
448-ban vagyunk amikor követek indulnak el Konstantinápolyból a Keletrómai Birodalom fővárosából, hogy a hun király színe elé járuljanak.
Soraik között találjuk Priscos rétort a nagy görög történetírót is. A Thrákiában született Priscos a nevét kiegészítő rétor(szónok) nevet a magasabb szónoki és jogi iskolázottsága miatt kapta. Magasrangú méltóságok vitték magukkal fontos követségekbe, így tehát nem véletlenül került bele a Maximinos vezette diplomaták közé. Bonyolította azonban a helyzetüket, hogy az egyik főembert Edekont – Theodosius császár tudtával – megbízták Attila meggyilkolásával. Maximinos és Priscos nem ismerték a merénylet tervét, de a velük tartó tolmács Vigil igen. Priscos ezt az útját később történeti munkában írta meg, ez azonban csak töredékében maradt az utókorra. Az eredeti szöveg is nagyon hiányosan került elő, kijavítva és átírva. Egyes vélemények szerint a nagy császár Bíborban született Konstantin javította ki Priscos leírását saját elképzeléseinek megfelelően.
De térjünk vissza a görög követséghez. Priscos ugyan nem ad egyenes választ melyik évszakban jöttek a hunok földjére, de a leírásokból arra lehet következtetni nyáron történt az utazás.A nagy krónikás nem említ a hunok földjén helyneveket de leírja a folyókat ami alapján már többen kisérletet tettek Attila szálláshelyének rekonstruálására.
Nézzük csak milyen útvonalon jött a görög követség a hun királyhoz . Konstantinápolyból Szófiába mentek, majd Nisbe. Útjuk a Morava völgyében vezetett ahol érintették Pozseravác települést. Ez a magyar történelemben is szerepet játszott mivel 1718-ban itt kötötték meg a pozseraváci békét, aminek következtében megszűnt a török uralom. Attila és Buda is fogadott már itt bizánci küldötteket, az akkori Margus nevet viselő helyen. A Dunát Ráma nevű falunál lépték át hun révészek segítségével. Rövid utat tettek meg, majd várakozásra kényszerültek Fehértemplom környékén. Mi volt az oka ennek a megállásnak? Nos Edekon előresietett a tőlük nem messze várakozó Attilához, hogy a követségről tájékoztassa. De nemcsak előhírnök volt, előadta azt is, hogy Konstantinápolyban színleg arra vállalkozott, meg fogja gyilkolni a nagy királyt. Figyelmeztette Attilát arra is, egyedül most már Vigil a merénylő. Estefelé két hun lovas érkezett a görög követséghez azzal az üzenettel, Attila kéreti a követeket, akik másnap a lovasok kalauzolása mellett elérték a király táborát.
A görögök letáboroztak, de sátraikat egy dombon akarják felállítani, amikor néhány hun ember jelenik meg, akik megtiltják nekik a sátorverést, mivel a király sátra is a síkon áll.
Priscosnak feltűnik a temérdek hun harcos és mivel éppen béke volt, ezt úgy vélhetjük, hogy a hunok a nyári szálláshelyre(vagy helyekre) készülő Attilát kisérték, hogy azután ők is elfoglalják a udvartartás körül a nekik kijelölt területet.
A követek ezen a helyen két napot töltenek el, lelki gyötrődések mellett. Nagyon nehezen jutnak Attila színe elé, aki az első üdvözlés után szitkokkal árasztja el Vigilt a tolmácsot. Őt vissza is küldi Konstantinápolyba alkudozás ürügyén, de valójában azért, hogy elhozza Edekonnak az orgyilkosságért megigért aranyakat. Miután a találkozó lezajlott a küldöttség Attila kíséretével tovább indul és egy ideig együtt haladnak majd a kalauznak kirendelt hunok más útra térítik a görögöket. Attila Krassóvár felé fordult Maximinus pedig Versec felé indult a küldöttséggel. Elválásuknak oka ugyanis a következő, Attila egy faluban a lakodalmát ülte egy Eszkán nevű lánnyal. A görögök tovább haladnak Versec felé ahogy Priscos írja könnyebb és egyenletesebb utat találva. Elmondja azt is, hogy széles síkságon át folytatták útjukat és sok hajókázásra alkalmas folyón keltek át. A krónikás nem említ településeket ami azért is furcsa mert a hunoknak ezen a területen nemcsak sátortábora, hanem házakból álló falvaik is léteztek. Vagy egy mások lehetséges alternatíva, hogy vendéglátói nem közölték vele.
A folyók nevét viszont leírja amit éppen a hunoktól tudott meg. Nos ezek a folyónevek az egyetlen támpontok és egyben a nagy tévesztések forrásai. Priscos három folyó nevét említi ezek a Drecon, Tigas Tiphisas. Mely folyóknak felelnek meg ezek az 1792-es forrás értelmezése szerint ? Mindjárt itt van a Drecon. Az akkori értelmezés szerint ez hun nyelven Dereka. Tehát a görögök átkeltek a több oldalágra szétváló Temesen, amelyet az akkori elnevezés Temes Derekának ismert. A másik a Tiga vagy Tega, melynek első betűjét elírták így ez a Béga lehet. A Tiphisas alatt pedig nem a Tiszát kell értenünk, hanem a Marost.
Priscos a következő sorrendben írja le a folyókat Drecon-Temes, Tigas-Béga, Tiphisas-Maros. Salamon Ferenc 1881-ben a Századok nevű folyóiratban egy tanulmányt jelentetett meg , Hol volt Attila főszállása címmel. Nos ő már a neveknek más jelentését adja, itt a Drecon-Karas, a Tiga-Tisza, Typhésas-Temes. Ezen értelmezés szerint tehát a görögök átkeltek a Tiszán.
5
Pedig nem lépték át csak a közelben lévő fejedelmi udvarba mentek. Priscos a következő szavakkal ecseteli az átkelést”…sok hajókázható folyóra bukkantunk. Ezek közül a Duna után legnagyobbak a Drékon nevű, a Tigas és a Typhésas. Részint faderékba vájt ladikokon keltünk által rajtok, melyeket a folyó melléki lakosok szoktak használni, részint összetákolt kompokon, melyeket a szomszédságban találtunk , s melyeket a barbárok szekereken szállítanak magokkal és a vizenyős helyekre visznek…”
Most egy pillanatra szakadjunk el Priscostól és ugorjunk néhány évszázadot. Figyeljük csak meg a következő szöveget:” …Ezek a folyamok a következők: az első a Timészész, a második a Tutész, a harmadik a Morészész, a negyedik a Kriszos és ismét más folyó a Titza…”Alig hihető de ezt több mint öt évszázad után írta Bíborbanszületett Constantinus császár a Birodalom kormányzásáról szóló művében 950-ben. Ha a folyók nevét nézzük első a Temes, a Béga, a harmadikban a Marosra ismerhetünk a negyedik a Kőrös és végül a Tisza. Pontosan olyan sorrendben ahogy Priscos is leírta valaha és ugyancsak sorrendben ahogy délről átlépte őket.
Most nézzük ismét Priscos leírását. Tehát utasaink a hun révészek segítségével átkeltek ezeken a folyókon majd egy tóhoz érkeztek amelynek iható vize volt. Ennek környékén volt Buda feleségének a lakóhelye és birtoka. A tó partján történt a küldöttséggel, hogy hatalmas szélvihar kerekedett nagy záporesőtől kisérve, szétverve a társaság sátorait, holmijaik egy részét szétfújta és másnap nagy részüket a vízből halászták ki.
Buda nejének ezüst poharakat, keleti gyümölcsöket adnak ajándékba, majd tovább folytatják útjukat észak felé. Hét napig menetelnek amikor Gyula körül a hun vezetők megállítják a követséget, mivel Attila ugyanezen az úton jön és nem illik előtte megérkezni. Bevárják a hun királyt majd ismét több folyón átkelve(Fejér Kőrös, Sebes Kőrös, Fekete Kőrös, Berettyó) Attila székhelyére Bánhalmára érkeznek, amely egy nagy folyó (Tisza) mellett állt.
Priscos így írja le a hun király szálláshelyét: „…Miután hatnapi utat megtettünk vezetőink utasítottak minket egy faluban tartózkodni, hogy Attila mögött folytassuk utunkat, aki errefelé készült útját venni. Itt a nyugatrómaiak által Attilához küldött követekkel találkoztunk. Nem sokkal később Attilát követve, miután átkeltünk néhány folyón egy nagy folyóhoz érkeztünk. Itt voltak Attila házai , amelyekről úgy tartják, hogy minden más helyen lévő épületeknél kitűnőbbek és rendkívüliek. Ezeket fából, vagyis kiválóan megmunkált fatáblákból építették, és fából való tornácokkal övezték, amelyeket nem megerősítés céljából készítettek, hanem inkább díszítésképpen. A királyi palota közelében volt – Elég nagy távolságra a ház -tól állt elkülönülve a fürdő, amelyet odaszállított kövekből építettek. Azoknál ugyanis, akik Szkítia ezen részén élnek, nincs sem fa, sem kő, hanem máshonnan szállított anyagokat használnak…”
Salamon fent említett művében úgy értelmezi, hogy a görögök kikerültek egy csómó holtágat, azután átkeltek a Tiszán és megérkeztek Szeged tájékára, ahol Attila főtábora állt.
De miért éppen Bánhalmánál vélték megtalálni Attila szálláshelyét. Most vegyük elő hazánk legrégibb nyomtatott térképét, amelyet a köznyelv Lázár Deák térképeként ismer. A magyar származású Lázár Deák térképe hadászati célból készült 1541-ben. Nos ezen már ábrázolják Bánhalmát, mégpedig úgy, hogy az egész Alföldön ez az egyetlen halomra épült település. De miért éppen ezt ábrázolta térképészünk. Hiszen kunhalmok sokasága övezte még akkor az egész alföldi tájat. Vagy talán ebben a korban még élt egy monda a nagy király székhelyéről amit a térkép készítője ismert és akaratlanul is bejelölt alkotásában. Ezek a halmok nem a képzelet szülöttei , hiszen a mai napig léteznek, igaz némelyik megcsonkított állapotban. A halmok elismert szakértője Tóth Albert felmérése szerint Kenderes-Bánhalma határában két jelentősebb kunhalom is található.
Az egyiket úgy nevezik a Bán-halom, a település nyugati részén emelkedik a magasba. A 99 méter magas halom mellett vezetett el az egykori Sóút, ahol a 18.század végén sószállító szekerek százai döcögtek. A másik hasonló magasságú halom a Kő-halom elnevezést kapta,
6
valószínüleg a tetején álló egykori kőépületről. Csak úgy megjegyezzük nem ez lehet amit a korabeli „írástudók” Attila fürdőjének véltek? Régészeti lelet nem bizonyítja a hunok ittlétét. Tegyük azért hozzá mai ismereteink szerint.
A Kő-halom Kenderes-Bánhalmánál
Az utóbbi halomnál avarkori bronz karperecek kerültek elő.
Még nagyobb feltűnést keltettek azonban a másik halomnál (ez a Telek-halom) feltárt avarkori leletek.
A Czebe II. elnevezésű vízátemelő zsilipnél 1953-ban a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság dolgozói csatornázási munkákat végeztek, s eközben régi sírokra bukkantak. Ők értesítették a Szolnoki Damjanich János Múzeum régészeit akik másnap a helyszínre érkeztek igazgatójuk vezetésével. A feltárt három sír egyikéből avar harcos maradványai kerültek elő teljes felszerelésével, díszeivel és lovával együtt. A másodikat már megbolygatták, amikor a régészek az ásatáshoz hozzákezdtek, de a leleteket még össze tudták gyűjteni a földmunkásoktól. A harmadik sírban lévő női csontváz mellett két üveggyöngyöt találtak.
Az első sírban talált nagyszíjvég a hazai és külföldi régészek körében az avar művészetben eddig ismeretlen mintájával méltán keltett feltűnést. Az ábrázolt jeleneten felvonuló harcosokat láthatunk bokrétás zászlórúdra erősített sárkányfigura kiséretében. Az egész tudományos régész társadalom hosszú konferenciákon értékelte ki a nagyszíjvég ábrázolásait. Mert egyedülálló leletnek tartották minthogy valójában az is. Méltatlanul kevés figyelmet szenteltek azonban a Fettich Nándor rajzán 3 számmal jelzett kis díszítésnek. Ez ugyanis nem más mint egy szárnyas griffmadár.
7
No jó de hát az avarok idejében több ilyen griffmadár ábrázolás is előfordult mondhatná valaki. Nos a Szabolcs megyei Bezdéden feltártak egy honfoglaláskori temetőt ahol az egyik sírból előkerült tarsolylemez egy szárnyas griffmadarat ábrázol. Mivel pedig a griffes-indás minták mind az avarkorban mind a honfoglalás idején előfordulnak a kiváló régész-művészettörténész László Gyula úgy vélte a honfoglalás nem egy időben zajlott le, már az avarokkal érkeztek magyar törzsek a Kárpát-medencébe. Amikor azonban kifejtette a „kettős honfoglalás” elméletét óriási felzúdulás támadt a történészek között. Az utóbbi időben azonban egyre többen vallják, létezik valamilyen hun-avar-magyar kontinuitás. A kép teljessé tételéhez említsünk meg még egy leletet, a huhhoti (Ordon tartomány) hun időkből származó koronát a tetején látható aranymadárban is felfedezhetjük a szárnyas griffmadarat.
8
Ahunok birodalmuk összeomlása után visszakerültek a Meotisz vidékére. 630 körül azonban Kovrál kagán, lerázván a türk fennhatóságot, Sárkel székhellyel erős birodalmat alapított. Kovrát 665 körül halt meg, halála után a hatalom öt fia között oszlótt meg, akik nem tudták összetartani a birodalmat. Legidősebb fia, Batbaján négy törzzsel helyben maradt. A második fiú, Kurtag öt törzzsel megalapította a volgai bolgár országot; ezek leszármazottjai ma a csuvasok. A harmadik fiú, Eszperikh hat törzzsel megalapította az aldunai bolgár országot, amely jelenleg is létezik. A negyedik fiú, Kűver és az ötödik, Alzik egy-egy törzzsel beköltözött a Kárpát-medencébe az Avar kagán fennhatósága alá. Részben ők lennének a László Gyula féle kettős honfoglalásból az első honfoglaló nép. Alzík innen egy törzzsel Itáliába ment és Ravenna vidékén letelepedett.
Az utóbbi években Szarvas mellett egy késő avar sír mellékleteként előkerült egy tűtartó, melyen rovásírásos szöveg olvasható. Ez eléggé hasonlít a nagyszentmiklósi kincs felirataihoz. Úgy tűnik ez is a „kettős honfoglalás „ elméletét támasztja alá.
9
Akkor mégis miért gondolták a 18.század végén, hogy a hun király szállása Bánhalmán vagy környékén lehetett. Mert az addig ismert források mind a Tiszántúlt jelölik meg a király székhelyeként.
Itt van mindjárt Jordanes ravennai püspök, római történetíró munkája a 6. századból a Gótok történetéről. Megemlékezik Priscos követségéről, az adatokat át is veszi a görög történetírótól a folyókon való átkelést pedig következőképpen írja le:”…ezen követségről Priscus historicus többek közt ilyen szavakkal teszen jelentést, ugy mint hogy: óriási folyókon, az az a Tisian(e helyett Tigán) Thibisián és Driccán átkelvén,arra a helyre érkeztünk, a hol egykoron Vidigoiát, a gothok ama legvitézebbjét a szarmaták csellel megölték, innen pedig nem sokára (non longe) ahhoz a faluhoz, a hol Attila tartózkodott…” Ha a folyók neveit jobban szemügyre vesszük rájövünk, hogy ő is Priscos szavait ismételgeti , de ugyanez figyelhető meg Bíborbanszületett Konstantin császár művében is. Jordanes viszont ad még egy információt azt a helyet ahol Vidigoiát a szarmaták megölték, de hol volt ez elég nehéz kideríteni. Egyben azonban biztosak lehetünk a Tiszántúlon. A szarmata sáncrendszer amit a köznyelv „Csörsz-ároknak” ismer előfordul a Nagykunság területén is.
Ugyancsak Jordanes a faluról és Attila királyi palotájáról a következőket tartja számon a művében:” Innen nem messze ahhoz a faluhoz érkeztünk, amelyben Attila király időzött. Faluhoz, mint mondtam, bár az egy igen tágas város nagyságú, benne szépen megmunkált fatáblákból készített, fából való falakat találtunk, melyeknek szerkezete olyan szilárdságot sugallt, hogy a figyelmes szemlélő alig vehette észre a táblák közötti összeköttetést. Láthattál ott nagy kiterjedésű ebédlőket, és mindenféle díszítéssel ellátott oszlopcsarnokokat. A királyi palota terét pedig hatalmas körfolyosó övezte, hogy már maga a szélessége jelezte a királyi palotát. …”
A nagy királyról a következőket írja: . "Hatalmát büszke magatartása és kevélyen körüljáratott szemeinek parancsoló tekintete is elárulta…Elhatározásaiban szilárd, könyörgésre engesztelékeny és kegyelmes azokhoz, kiket egyszer hívei közé számított. Külsejében igazi hun, alacsony termetével, széles mellével, nagy fejével, apró szemével, ritka szakállával, lapos orrával és sötét testszínével egyesítvén magában nemzetének sajátosságait…"
Figyeljük meg nagyon szépen kiszínezi a Priscos által leírtakat. De az egész majd néhány oldallal később teljesedik ki a Jókai féle mesében. No itt aztán lesz minden csavart oszlopok vörösfenyőből készült szobrok amiről a görög történetíró egy szót sem ejtett, és csak a „nagy mesemondónk” írói fantáziája keltette életre.
Arra nézve, hogy a faanyag és a kövek, milyen módon kerültek Bánhalma környékére az 1792-es forrás magyarázata a következő megoldást adja:” Nem lehet kétséges, hogy azok a hatalmas fatörzsek, amelyekből Attila királyi palotája és egy igen tágas város nagyságú falu eredt, a Kárpátok hegyeinek gerinceiről a Tisza segítségével lettek odaszállítva.
Mindenből világosan kitűnik immár, hogy Attila királyi székhelye nem Moldáviában volt, nem is a jászsági Jászberényben, nem Bihar városában vagy a Tisza föntebb eső helyen ahogy mások állítják, hanem pontosan a mai Kunságban, Bánhalma birtok közelében állt.”
A következő forrás Kézai Simonnak „A hunok és magyarok viselt dolgairól” szóló krónikája 1283-ból. Most csak azt emeljük ki amely a hunok történetét meséli el a következőképpen:”…Miután pedig zeiselmaveri csatában a rómaiak összeroppantak, és mindenfelé szétszéledtek, Etele király visszatért népének táborába, és ott a Tiszán túl levő szálláshelyén néhány napra megszállt…”
Györffy Lajos. túrkevei kutató szerint Priscos útjának, érkezésének körülményeit olvasva arra következtethetünk, hogy a Hun birodalom központja Túrkeve határában volt. Csudabalán egymás mellett álló két kiemelkedés van: Terehalom, Várhalom. A század elején Vadász Pál is azt állította, hogy csak itt lehetett Attila székhelye.
10
Az újabb történeti munkák úgy tanították, hogy Attila székhelye Szeged környékén volt. A legenda tulajdonképpen Fiala Jakab piarista szerzetestől ered, aki Szegedis című kiseposzában írta le először, hogy a várost Attila alapította, ami nem egyéb mint írói fantáziájának szüleménye. A legendát átvette Dugonics András aki Etelka című regényében írta le és a tanult emberek között terjesztette.
Az 1800-as évek elején a szegediek már ismerték a legendát, amely szerint a nagy uralkodó sátrát a Széchenyi tér 13.sz. ház helyén verte le. Grünn Oszkár házának építésekor egy domborított 18.századi vas kályhalemezt találtak a földben, amelyen az antik domborművet Attilának vélték felfedezni. Be is építették a ház erkélyének vasrácsába. Más elképzelés szerint a fejedelem sátra az öthalmi dombokon állt
Az 1920-as években a Szeged melletti nagyszéksósi pusztán Móra Ferenc közreműködésével feltártak egy hun fejedelmi sírt. A lelet kora a 430-as évekre tehető de a tudományos világban néhány meghatározó történész úgy vélte ez bizonyítja a hun király székhelyét. Azonkívül nagyszerűen bizonyítja Fiala szép meséjét.
Nos a nagy király székhelyét többen vélik megtalálni Budán is. Az újabban előkerült magyar őstörténet a Tárih-i Üngürüsz is ezt meséli el. Tulajdonképpen Attila is azért gyilkoltatja le testvérét Budát (említik Blédának is) mert amíg ő távol hadakozott, Buda mindent saját magáról nevezett el. A krónika úgy beszéli el, hogy Hunor népe a Tisza folyó partján telepedett le, de később átlépték a Tiszát és megtámadták Pannóniát. Ezekben a mondatokban a hunok honfoglalására ismerhetünk. A keletről jött nomád népek először a Tisza mentén telepednek le és egyúttal megszállják a folyó gázlóit, átkelőit. A hunok után ezt csinálják az avarok majd a beáramló magyar törzsek is. A Tárih-i Üngürüsz említi a hunok fővárosának Sicambriát is. Ha figyelmesebben elolvassuk a sorokat hamar rájövünk ez azonos lehet Buda városával.
Érdemes meghallgatni hogyan mutatja a nagy királyt és udvarát a nagy mesemondó Jókai Mór A magyar nemzet története regényes rajzokban című művében:
„…Nemsokára követeket küldött a császár Attilához.Az ellene forralt szándékról értesült hun fejedelem akkori fővárosában, hihetőleg Jászberényben fogadta a semmit nem sejtő követeket.A fejedelmi főváros akkori nagyobbrészint fából épült házai symmetriai csínnal voltak elrendezve, maga Attila palotája is egészen fából épült csinos tornyocskákkal egy domb tetején és sajátszerű célirányos elrendezéssel. A midenféle épületfák színeik szerint voltak kellemes tarkaságban egymás mellé alkalmazva, a szobrok vörös fenyő, a falak fehér gyertyánfa, a talapzat barna diófából és a falak kirakva tarka eres gyökérfából. Az ajtók sárga fájába csaták és áldozatok képei voltak vésve. Az egész épület simított négyszögű szobrokból vert sánccölöpökkel volt bekerítve.A byzanci követek maguk sem titkolhatták el meglepetésüket a hun építészet sajátságai felett: a magas, gömbölyű, vagy kígyósan csavart oszlopok, az idomzatos összeállítás s a saját ízlésű faragványok, a chinai és hindu építészet ízetlen halmazottsága nélkül, bizonyítani látszának, hogy tudna e szép művész is lenni, ha ráadná magát.A hunok feleségei fogadták először a követeket, kik eltérőleg a keleti féltékenység zárkózó elvétől, nyílt vendégszeretettel fogadták férjeik helyett az idegen vendéget, jellemző nemzeti szokásból egy meg nem szégyenítő szűzies öleléssel. E szokás még mai napig is fennmaradt a magyar ős jellemben, a bensőjében tiszta, őszinte hű lélek nem találja magát megbecstelenítve egy a jó szív üdvözletéül nyújtott csók, ölelés által, s a féltés nem talál tárgyat a tisztelet vagy ártatlan tréfa e jeleiben.Attila neje, Cerka, nőudvarától környezve fogadta el a vendéget, a hun nők arany hímzéssel voltak elfoglalva, bogláros kardkötőket készítettek férjeik számára; a hun vitézek öltözete, lovaik csótárjai ragyogtak a gyöngyös és drágaköves hímzetektől, mikkel gyöngéd női kezek ékesíték a győzelmeseket. Ahogy az a szokás a viseletben a magyar népnél mind a mai napig fennmaradt: a cifra szűrök, bundák, a kalotaszegi varrottasok mind a másfélezer év előtti nemzeti divat maradványai.Csak
11
Attilán nem ragyogott semmi. Egyszerű volt ruhája, viselete, mint őseié, kik a pusztában vándoroltak.Fegyverzetén semmi arany, lova szerszáma egyszínű, trónja egyszerű szék-fából, semmivel nem ékesítve.Hidegen, szigorúan fogadta a követeket, de egy szóval sem hányta szemükre az alacsony tervet élte ellen. Azon szökevényekre, kiket Theodosius eltagadott, azt mondta: hogy ő csak szégyell, de nem fél saját szolgáival küzdeni.Estére meghívta a követeket lakomára.Fehérbe öltözött nők sorai vonultak a király előtt a lakoma terméig, kik fehér fátyolból, mit kezeikkel fölemeltek, tartottak mennyezetet a nemzeti dalokat éneklő szűzek kara felett.Palotája előtt kedvencének, Onegisius-nak neje üdvözlé hölgyeivel együtt, nemzeti szokásból hússal és borral kínálva a királyt, mit az fenn ülve lován, egy ezüst asztalon nyújtatva fel magának, megízlelt, a nőt üdvözlé s továbbment.Akik beléptek a terembe, mindnyájan egy kelyhet köszöntének a hun királyra, s azzal helyet foglaltak asztalaik mellett.A fehér vászonnal terített asztalok csillogtak az arany és ezüst edények és kupáktól, csak Attila ivott fakupából, és evett négyszegű fatányérról, s az asztalra felhordott étkekből nem ízlelt mást, mint húst.A vendégség közepette serleget töltetett magának a hun király, s azt egyik jelenlevő vendégére, Berich fejedelemre köszönté, s utána felköszönté egyenként vendégei kedvesebbjeit, mit a jelenlevők mind hangos éljenzéssel s összeütött serleggel fogadtak; mint azt most is ezernégyszáz évvel később szokták tenni a magyarok, ha vendégükkel vigadnak.Vendégség után két ifjú szittya énekes jött Attila asztala mellé, s énekelt hőskölteményeket győzelmekről, vitézekről, régi ősökről és új hazáról. Némán hallgatta mindenki. Láng gyúlt ki az ifjak arcán az ősök nagy tetteire, és az ősz, vén emberek, kik önhírüket hallák dicsőíteni, öröm és bú könnyeit hullatták, az örömét a múltak emlékén s a bánatét: hogy a jövőt nem oszthatják, s kézíjaik idegeit pengetve kísérék a lant húrjainak zenéjét. Vaj ha az ősi költeményekből egyet feljegyeztek volna az utókor számára. Ez az adat bizonyítja, hogy a költészet és a zene már az ős hunoknál is otthonos volt.Ezek után idegen szemfényvesztők jöttek a társaságot mulattatni. Idomtalan alakúak, esztelen csacsogásuk, csodálatos mozgásaik s eltorzított öltözetük kacagásra gerjeszté a hunokat; ha önnemzetbeliük tette volna magát ily csúffá, tán megkövezték volna, mert költő és művész vált a szittyafajból, de a bukfenchányást s kötélen táncolást másnak engedte.A kacaj és torzordítás közepette csak Attila arca maradt nyugodt és szigorú, egy vonás el nem húzódott rajta, csak akkor látszott enyhülni egy pillanatra érchideg komolysága, midőn legkisebbik fia, Csaba bejött. Azt megölelgeté atyai gyöngédsége mosolyával, megveregette piros, teljes gyermekarcát; a jósok azt mondák: hogy ez fogja az ő birodalmát fenntartani…”
A hunok udvarán nomád uralkodói központot (ordut) kell értenünk. Az uralkodó úgy helyezte át birodalmának katonai, igazgatási központját az Alföldre, hogy a nép nem költözött oda. A nagy királyok közvetlen környezetükkel vonultak ide-oda a téli és a nyári szálláshely között. A szálláshely(nyári) Attila idején sátorváros, állandó faépületekkel. A hun uralkodóknak pedig többfelé volt ilyen szálláshelyük. Környezetükbe a rokonság, az arisztokrácia, testőrök, mesteremberek, szolgák tartoztak. A szélesebb körben voltak a katonai kíséret támaszpontjai. A központi területen földművelők falvait is megtalálhatjuk
A magyarázat tehát egyszerűbb mint gondolnánk. A nomád népek (hunok, avarok, magyarok) a steppéről érkeztek hatalmas állatállománnyal amely közül természetesen legértékesebbnek a ló mutatkozott. Ezeknek az állatoknak legelő kellett ami a Kárpát-medencében a Tiszántúlon volt a legideálisabb. Télre mindenki a téli szállásokra húzódott. Ez a téli szállás a hun királynak és közvetlen udvartartásának lehetett Buda. Amikor azonban kitavaszodott a nagy király és kisérete nyári szállására vonult. És hol volt a nyári szállás , természetesen ott ahol a görög követséget is fogadta. A Tiszán mindenképpen átkeltek de hol ezt ma már csak találgatni lehet. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Csongrád közelében található Bödi- révről azt tartja a legenda, hogy Attila király használta átkelésre. A görög történész a nagy király palotáját egyszerű fából ácsolt épületnek mutatja be. Az Alföld közepén nem is volt
12
szükség kőből épült erődre. Felesleges volt amikor Attila nyári szálláshelyét gyűrű alakban vették körül az előkelők és harcosok nyári szállásterületei. A téli és nyári szállás a mai napig benne él a magyarok génjeiben. Gondoljunk csak arra, hány ember költözik be az ősz folyamán a hobbikról a nagyvárosok panelházaiba.
Nos a megtalált forrás felvet néhány kérdést . Mi lehet egy korabeli írásos dokumentum vagy útmutató amely a hun király székhelyével kapcsolatban közöl adatokat(?) .
A mellékelt térképen meglepően pontosan bejelölték a követek és a hun király útját. Vajon már azelőtt is próbálkozott ezzel valaki? Ebben az időben még senkinek sem jutott eszébe, hogy Attilát folyómederbe temesse. De az sem, hogy székhelyét Szeged környékére helyezze. Priscos rétor leírása alapján az akkori viszonyoknak és ismereteknek megfelelően próbálták rekonstruálni Attila székhelyét.
Bóna István szerint ha Attila sírját keressük az elméletileg számításba vehető temetkezési terület kb. húszezer négyzetkilométer, a Temestől északra, a Kőrösöktől délre fekszik, valószínüleg a Duna-Tisza közének keleti felében. Ilyen uralkodói sírokból egy hektáron ötszáz fér el. A gyanús területen egymilliárd Attila-sír férne el.Természetesen erre a temetkezési helyre is rá lehet bukanni a véletlen szerencsés jóvoltából, de régészeti eszközökkel keresni tudományos képtelenség.
Ugyanezt a véleményt mondhatjuk ha Attila szálláshelyét keressük. Hiszen Priscos is leírta a nagy király palotája fából épült, kőből csak a fürdőt készítették. Márpedig ezt megtalálni képtelenség. Ettől függetlenül dicsérendő dolog, hogy egyesek a leírás alapján megpróbálják rekonstruálni a hunok épületeit. Annál is inkább mert hitelesen csak Priscos rétor elbeszélésére lehet támaszkodni. Ennek egyik korai (és talán kevésbé átírt) változatát említettük az előző oldalakon. Talán még abból az időszakból amikor népünk történetét nem írta át idegen hatalom. Erről legtalálóbban Dani D. Pál külföldön élő történész ír egy tanulmányában:
„…Eredetmondánk szerint, népünk és a hunn testvérnép, Perzsia vidékéről származik. A Kárpát-medence felé vezető írton, a következő állomás a Meotisz vidéke volt. Az itteni alán házasságot követően, miután nagyon elszaporodtak, fegyverrel meghódították a Kárpát-medencét. Birodalmuk Atilla király halála után összeomlott és ezt később Árpád fejedelem állította helyre. Ezen a világos származástudaton az első csorbát Sajnovics János ütötte, aki 1770-ben publikált egy dolgozatot a magyar és a lapp nyelv azonosságáról. Az ekkor induló és a Habsburg birodalom teljes támogatását élvező finnugor nyelvészet összes képviselője dilettáns volt. Az első képzett nyelvész, a göttingeni Budenz József csak 1880 körül jelentette meg magyar-finnugor összehasonlító szótárát. így tehát a finnugor nyelvészet több mint egy évszázadon keresztül dilettánsok szakmai tévedésein nemesedett. Ez azonban nem akadályozta meg képviselőit abban, hogy saját magukat csalhatatlannak ítélve, minden tőlük eltérő véleményt hatalmi szóval hallgattassanak el. Laza nyelvészeti feltevésekből olyan következtetéseket vontak le, amiket sem a hagyomány, sem az írott források, sem a társadalomtudományok nem támogattak. Ezen nyelvészeti iskola fő képviselői: Budenz József, Hunfalvi (Hunsdorfer) Pál, Toldi (Schedel) Ferenc, Munkácsi (Műnk) Bernát és Szinnyey (Ferber) József volt kezdetben. Vámbéry Ármin, ki a magyarságot török eredetűnek tartotta, alulmaradt a finnugorosokkal folytatott vitában.
Azonban nemcsak a török eredetnek akadtak hívei. Elsőnek Giesswein Sándor vetette fel a szumér-magyar rokonság lehetőségét. Ezt követően Torma Zsófia szumér nyomokat talált Erdélyben. Ezen irányzat hívei Galgóczy János, Somogyi Ede és Varga Zsigmond volt. Dr. Aczél József szittya-görög eredetünket hirdette. A finnugor irányzat azonban oly mértékben eluralkodott a magyar tudományosságban, hogy az, aki ettől eltérő álláspontot vallott magáénak, az tudományos jó hírével és állásával játszott. A II. világháború után nyugatra ment történészgárda balsorsában az otthoniakkal szemben egy nagy előnyhöz jutott. Mivel már nem kötötte őket az otthoni tradíció és elvárás, sokkal nehezebb körülmények között
13
ugyan, de legalább előítéletektől mentes kutatásokba kezdhetett. Az otthoni tudomány, amely megmaradt a jól bevált évszázadok tévedéseivel és baklövéseivel kikövezett finnugor úton, mivel a nyugatra ment történészgárda publikálási lehetőségét nem tudta megakadályozni, igyekezett ezeket dilettánssá degradálni, hogy elveszítsék tudományos hitelüket. A nyugatra került gárda nevesebb képviselői: dr. Bobula Ida nyelvész - egyetemi magántanár, dr. Baráth Tibor nyelvész-történész-egyetemi tanár, Badiny Jós Ferenc orientalista történész-egyetemi tanár, dr. Endrey Antal jogász-történész, Padányi Viktor nyelvész-történész, dr. Csöke Sándor nyelvész-történész, dr. Nagy Sándor nyelvész-történész. Mint látható, ezek mind képzett szakemberek, akik tévedni ugyan tévedhetnek, de nem dilettánsok és nincs okom feltételezni, hogy otthon élő kollégáik akár jobban képzettek, akár nagyobb tudásúak lennének…”