KIS ÖTLETEK NAGY HASZON


Gyógynövények

Örököltem egy telket az ország másik végén az utazási költségek miatt évente háromszor négyszer tudunk eljutni, mit kezdjek az ilyen hagyatékkal. Gondolom ismerős a dolog néhány embernek. Egy ügyes ingatlanforgalmazó azonnal tudná a feleletet. El kell adni ! Na jó de amíg eljön az első érdeklődő aki általában még nem veszi meg, évek telhetnek el. De addig se álljon parlagon, annál is inkább mert a hatóságok –a parlagfüvet állítva be bűnbaknak – keményen büntetnek az elhanyagolt földek miatt. A kultúrnövények termesztése a nagy távolság miatt megoldhatatlan. Ráadásul néha nem a gazda szüreteli le a termést hanem a tolvajok. Akkor mi lehet a megoldás? Hát termesszünk gyógynövényt. Ehhez a mai napig a legjobb tanácsot Rápóti Jenő-Romváry Vilmos: Gyógyító növények című könyve adja, amely 1990-ben jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában. Érdemes utánanézni antikváriumokban már azért is mert segítségével kiszűrhetők a mérgező növények. Vannak olyan növények amelyek közismertek mint pl. a csalán. Ez a növény az ország egész területén előfordul, minden szerve fullánkszőrökkel borított, ha testhez ér, égető viszkető fájdalmat okoz. gyökértörzse hosszú, kúszó, elágazó. Szára 1 méternél magasabbra is megnő, egyenes. Levele nyeles, lándzsás, hosszan kihegyezett, durván fűrészes szélű. Virágzata füzérszerű. A csalánnak főleg a levele használható gyógyászati célokra. Legismertebb gyógyteaként történő felhasználása. Ezt reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen, valamint vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor-és bélvérzés, köhögés csillapítására isszák.

A Szolnoki vasút képeskönyve Szolnok város vezetése 2000-ben elhatározta, hogy minden évben a pest-szolnoki vasút megnyitásának évfordulóján szeptember 1-én ünnepeljük meg a Város napját. Bölcs döntés volt ez hiszen az ekkor átadott vonal az ország második vasútvonalaként épült meg. Nézzük meg részletesebben mit jelentett Szolnok életében a vasút.
Vaspálya az 1800-as évekből
A vasút igazi hódító útjára Angliából indul az 1800-as évek elején. Ekkor születik meg két alapvető feltétele a vaspálya(tram-way) és a megfelelő vontatójármű a gőzmozdony.
A kötött pálya már a 16.században megjelent a bányákban, de nehéz járművek közlekedésére szolgáló széles talpú, gombafejű sínforma csak az 1800-as években alakult ki.
Stockton-Darlington vonal 1825. szeptember 27-i megnyitása
A megfelelő vontatójármű a gőzmozdony kialakítása George Stephenson nevéhez fűződik, a vasút születése pedig a Stockton-Darlington vonal 1825. szeptember 27-i megnyitásához kapcsolódik.
De mi a helyzet Magyarországon ebben az időben ?
A kiváló adottságok következtében jó minőségű mezőgazdasági termékekkel rendelkezik, de ezeket a rossz közlekedési viszonyok következtében nehezen tudják elszállítani a szomszédos országok piacaira. Az ország 61 vármegyéjéből 26 területén nem volt kiépített út. A híres magyar szürke gulyákat elhajtották Bécsig, de a búzát, bort már szállítani kellett. Az utak viszont rémes állapotban voltak. Nem is utak voltak, hanem földhányások melyet a mellettük kiásott árkokból töltöttek fel. „Sárt hánytak sárra” a korabeli jellemzés szerint.
Az 1836.évi XXV.t.c. által kijelölt fontosabb vasútvonalak
Széchenyi és baráti köre ismerte fel a vasút jelentőségét ezért meggyőzte korának legbefolyásosabb képviselőit és az 1836-os pozsonyi országgyűlésen megszületett az első magyar vasúti törvény a XXV. törvénycikk Ez egyben kijelölte a vasutak irányát is. Magyarország azonban az osztrák birodalom része is volt Bécsben pedig más szempontok szerint képzelték el a vasút vonalát. A birodalmi érdekeknek jobban megfelelt Bécsből a Duna jobb partján vezetett vasút. A magyar érdekeknek pedig éppen Bécsből a Duna bal partján
vezetett vonal felelt meg hiszen az Alföld termékeny részeit kapcsolhatta be a közlekedésbe. A jobb parti vonalra a báró Sina György által képviselt érdekcsoport, míg a bal parti vonalra Szitányi Ullmann Móric vezette társaság kért előmunkálati engedélyt. A problémát az 1840-es pénzügyi válság oldotta meg, Sina visszalépett és az Ullmann Móric által képviselt Magyar Középponti Vasúttársaság kapott engedélyt
Hazánk legelőször kiépült vasútvonalai
Első lépésként megépült a Pest-Vác vonal. Átadására 1846.július 15-én került sor az ünnepség azonban elmaradt mert a városban tűzvész pusztított. Ezt pótolta azután a szolnoki ünnepség.
Szolnokon a Tisza parton épült első pályaudvar térképe 1850-es évek
Miért Szolnok a következő vonal végállomása. Nos a választ a település kedvező földrajzi elhelyezkedésében kereshetjük. A várost a vízi és szárazföldi utak találkozási pontja tette és az átkelőhely tette jelentős településsé. A Tisza felső folyásáról sót és fenyőfát szállítottak vizi
uton az ország belsejébe. Az Erdélyből Budára tartó sóút is Szolnoknál haladt át a Tiszán. A szeszélyes folyón érkeztek a tutajok rajtuk bőrökbe bugyolált hatalmas sótömbök. A Dohánybeváltó mellett lévő nagy „Portusnál” kikötöttek a sókockákat kirakták a hat sópajtába a tutajokat szétszedték a fákat ökrök segítségével vontatták partra. Nem véletlen a vasút végpontját a kikötőnél alakították ki, hogy a sószállítás a vasút segítségével könnyebb legyen.
Szolnok az első pályaudvar térképe
A Pest-Szolnok vasútvonal építését szintén a Magyar Középponti Vasúttársaság végezte. Szolnok határában 1845-ben kezdődtek meg a kisajátítási és építési munkák, 1847-ben pedig megtörtént az ünnepélyes átadás egy színpompás ünnepség keretében.
A Pestet Szolnokkal összekötő vasutat az ország másodikként megépült gőzüzemű
vasútvonalaként tartják számon.
Meghívó a Pest-szolnoki vasútvonal átadására
1847.szeptember 1-én reggel negyed 9-kor indult el Pestről a vonat , amelynek 16 kocsijában mintegy 700-an utaztak ,köztük István főherceg , Kossuth Lajos , Széchenyi István. A vonat fél 12-kor futott be Szolnokra , a 99 km hosszú utat 3 óra 15 perc alatt tették meg. Az első vonatot az „István”nevű mozdony vontatta , melyet a megnyitó napján virágokkal szépen feldíszítettek , néhány száz méterrel előttük a pályán pedig a „Haza” nevű lokomotív haladt , hogy a pályán tapasztalható akadályokat elhárítsa. Szolnokon a meghívott vendégeknek pompás ebédet adtak. A vasúttársaság a megnyitó napján a vágányok fölé épített facsarnokot egy óriási ebédlővé alakította át , amelynek tartópilléreit lomb-és virágfüzérekkel díszítették. Az ebéd fél 1-kor kezdődött katonazenekar hangjai mellett. A vendégsereg valóságos álarcosbál képét mutatta a vendégek magyar , cseh , angol , francia , olasz nyelven társalogtak és kint a szabadban persze a nép magyarul beszélve színezte a bábeli zűrzavart. Az ebéden Kossuth Lajos pohárköszöntőt mondott István főhercegre , és méltatta a megnyitott vonal jelentőségét.
Ehhez kapcsolódik egy anekdota amelyet Szabó Barna újságíró említ”Ismeretlen Szolnok” című művében. A szolnokiak a vasút megnyitásának alkalmából Kossuthot kérték fel, hogy mint az Országos Ipar Egyesület elnöke tartson ünnepi beszédet. A főherceg azonban még a város tisztelgő küldöttségét sem fogadta , nemhogy ünnepi szónoklattal fárasszák a nagy utazás után. Csakhogy Kossuth a megbeszéltek szerint elkezdte beszédét , ám csak odáig jutott , hogy az ünnepélyes pillanat varázsát ecsetelte néhány gondolattal , amikor a főherceg hangosan így kiáltott:”Mi az?Ki mer itt beszélni az engedélyem nélkül?”Mindenki megdöbbent , csak Kossuth beszélt tovább. Ő ugyanis nem hallotta , mit mondott a helytartó , mígnem a szolnoki küldöttség pisszegése , a vendégsereg zajongása , majd a gőzmozdony nyikorgása beléfojtották a szót. Állítólag ezért haragudott meg Kossuth a szolnokiakra.
Széchenyi István is meglehetős ellenszenvvel ír Kossuth beszédjéről naplójában: „...Most Kossuth feláll az asztalra és hosszasan üvöltözik. A legközelebbi szomszédjain kívül senki sem hallja őt...a mozdonyfütty komikus módon beleszól... A főhercegre iszik...Nekem ő, mint
magánember szinte komikusnak tűnik...de mint magyarnak, sírnom kell, mert látom, hogy ez az ember... nagyon belézavar a legkigázolhatatlanabb bajjakba.”
Az első szolnoki „indóház” rekonstruált nézete (MERMÜ Architects Studio)
Az „indóház” rekonstruált alaprajza(MERMÜ Architects Studio)
Az emeletes , klasszicista stílusban épült „Indóház” ma is áll Szolnokon. Tervezője Wilhelm Paul Sprenger. Az épület kivitelezője Zitterbarth Mátyás pesti építész volt. Az épület hossza 33 m , szélessége 17 m , a hosszoldalon 11, a rövidebb oldalon 5 ablaknyílással. A tetőszerkezet kontyolt nyeregtető középen toronyszerűen kiemelkedő hegyes sisakú , négyzet alaprajzú torony állt.
Az „indóház”. Az Illustrierte Zeitung 1851.márc.1-i számában megjelent metszet
Az Illustrierte Zeitung nevű korabeli újság 1851.márc.1-i számában egy metszet jelent meg az épületről amely a mai napig az egyetlen ismert korabeli ábrázolás az indóházról. A metszet szerint az épület város felőli homlokzatán a középső három tengelyben nyílt a bejárat. A déli pályatest felőli oldalon is három ajtónyílás vezetett , míg az épület rövidebb oldalain 1-1 ajtónyílást építettek. A felvételi épülettel párhuzamosan helyezték el a vágányok fölé épített díszes vonatfogadó facsarnokot , ahol a már leírt színpompás ebéd zajlott. A facsarnok egyidőben készült az Indóházzal , viszont nem tudjuk pontosan lebontásának dátumát. Valószínű , hogy 1857 után került sor rá. A facsarnok hatalmas nyeregtetőjét sűrűn elhelyezett faoszlopok tartották. A csarnok alatt 3 pár vágány vezetett.
A műemlék együttes legjobb állapotú épülete az Indóháztól délre fekvő díszes klasszicista stílusú faraktár. A vasút megnyitását követő évben készült el.
A felvételi épülettől délnyugatra áll egy kicsiny emeletes épület az ú.n.”vízház”.Feladata volt a mozdonyok vízzel való ellátása illetve a víz tárolása. Az épület téglalap elrendezésű , emeletes középrésszel , kétoldalt földszintes szárnyakkal .A miniatűr víztorony 3 részből állt. A föld színe alatti kútból , a földszinten elhelyezett szivattyúból és az emeleti víztartályból. Északról valamikor egy mozdonyszín csatlakozott hozzá ennek azonban ma már nyoma sincs.
Az állomás falai között a múlt század közepén a reformkor jeles személyei is megfordultak , olyan emberek akik az egész ország történelmében meghatározó szerepet játszottak. Az emlékezetes megnyitó napján a népes vendégsereggel megjelent István és József főherceg , Széchenyi István ,Kossuth Lajos , Jókai Mór. Kossuth Lajos még két alkalommal 1848.szeptember 26-án (alföldi toborzó útja alkalmával) és 1849 január 1-én a képviselőház és a Honvédelmi Bizottmány Pestről Debrecenbe költözésekor járt az indóházban. A forradalmi kormány költözésekor az Indóház épületében megfordult csaknem az egész Honvédelmi
Bizottmány és az első felelős minisztérium .A kormány székhelyének áthelyezésekor az Indóház falai között őrizték rövid ideig a Szent Koronát is. A kormánnyal utazott az Indóházig Vörösmarty Mihály is. Másik nagy költőnk Arany János 1855 augusztus 20-án Nagykőrösről Tiszakeszire utazása közben megfordult a szolnoki Indóházban is.
Menetrend 1848-ból
A Tiszavidéki Vasút építkezései
Különböző tervezetek a vasút továbbvezetésére Szolnoknál
A vasútépítés nem állt meg Szolnoknál, az 1850-es években tovább folytatták Debrecen felé. Az első elképzelések szerint a nyomvonal a régi Indóháztól a Tisza-parton haladt volna tovább.1851 áprilisában hozzá is fogtak a nyomvonal kitűzéséhez. A munkálatok 1852 decemberében kezdődtek , két év múlva pedig elkészült az a töltés amely Szajoltól haladt nyugat felé Szolnok határáig és a mai Vízmű utca vonalában fejeződött be. A töltés végén elkészítettek egy őrházat is. Ezeket a munkálatokat még az Osztrák Államvasút végezte. A vasútépítés ezzel egy időre befejeződött Szolnoknál újraindításukat a Tiszavidéki Vasút kezdte el.
A II. katonai felmérés térképszelvénye Szolnokról Ábrázolja a régi „indóházat” és a mai pályaudvar helyén épült második állomást
A vonal építéséhez szükséges nagymennyiségű sínt és más építési anyagokat az Indóházhoz szállították. Ez még az Osztrák Államvasút tulajdona volt , amely az építési anyagokat csak nagy összegű bérleti díjért volt hajlandó tárolni. Ezért a Tiszavidéki Vasút az Indóház előtt kb.2 km-el egy leágazó vágányt létesített amely az általa kialakított rakodótelepre vezetett. Ez később döntően beleszólt a vasút vonalvezetésébe Szolnoknál. Ugyanis amikor a vasúttársaság árkalkulációt készített az eredeti tervek(Tisza-parti vonal) alapján kiderült a kisajátítás és a töltés építés rendkívül megdrágítják a munkát. Így inkább úgy döntöttek ,hogy az állomás előtt 2 km-el létesített leágazó vágányt meghosszabbítják és így a vasút a várost félkörívben elkerülve érje el a Tiszán építendő hidat.
Az 1857-ben átadott szolnoki állomásépület
A módosított vonalvezetés egy új átmenő pályaudvar kialakítását tette szükségessé. Így készült Szolnok második állomásépülete a ma is álló pályaudvar helyén. Az elkészült Szolnok-Debrecen vonalat és az új szolnoki indóházat 1857.november 19-én adták át. Az épületet a Tiszavidéki Vasút építette típusterv alapján. A szolnoki állomásépület emeletes , romantikus stílusban készült
Az 1857-ben átadott állomásépület a város felől nézve
.A felvételi épület alaprajza nagy H betűre emlékeztet. Az épületben előcsarnok volt , valamint I.II. és III.osztályú várótermek. A várótermekhez éttermek is tartoztak.
A második állomásépület vonatfogadó facsarnoka
A vonatfogadó facsarnok
A vágányok fölé itt is díszes kiképzésű facsarnokot építettek. A pályaudvaron neves személyek fordultak meg. Legelsőként említhetjük Ferenc Józsefet , aki kétszer 1876-ban és 1890-ben járt a szolnoki pályaudvaron. Erzsébet királyné szalonkocsija 1887-ben állt meg néhány percre az állomáson.1885-ben neves külföldi vendégeket fogadtak a Lesseps Ferdinánd vezette francia küldöttséget. Híres festőművészünk Munkácsy Mihály 1890-ben és
1891-ben utazott át a szolnoki pályaudvaron. Jókai Mór 1896-ban járt az állomáson.
1857 után Szolnokon a személypályaudvar funkcióját az új állomásépület a teherpályaudvar szerepét pedig a régi a Tisza-parton épült Indóház látta el.
Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúthálózata (az évszámok a vonal átadásának időpontját jelzik)
A századfordulót megelőző évtizedekben Szolnok már fontos vasúti csomópont. Budapest , Debrecen , Újszász , Arad irányából futottak be a vonatok. A megnövekedett forgalom miatt a teherszállítmányok összeállításához szükség volt egy rendező pályaudvarra , a személyforgalom lebonyolításához pedig egy új felvételi épületre.
A Pfaff Ferenc által tervezett állomásépület Város felőli nézet
A harmadik állomásépület terve. Metszet. Jobb alsó sarokban a tervező Pfaff Ferenc aláírása
Szolnok immár harmadik állomásépületének tervezésére 1906-ban kapott megbízást Pfaff Ferenc építészmérnök aki az országban a vasúti épületek egész sorát tervezte. Az új állomásépület 1909-re készült el. A felvételi épület földszintes összekötő szárnyaival és emeletes sarokpavilonjaival Pfaff korábbi alkotásaihoz hasonlított.
A harmadik állomás a vágányok felől. Korabeli képeslap
A homlokzatnak a téglából képzett párkányok és oszlopok révén finom rajzolata volt. Az ablakok íves záródásúak. A vágányok felőli oldalon a 85 m hoszú veranda nem kisérte végig az épülete hanem annak csak a közepéig ért. Színészek , sztárok híres emberek gyakran megfordultak a pályaudvar restijében. Ady Endre Váradról Pestre utaztában gyakran megfordult itt.
Az 1944. jún. 2-i bombatámadás után készített térkép. A körök a bombatölcséreket jelzik
A II.világháború alatt a szolnoki pályaudvart súlyos légitámadás érte.1944.június 2-án amerikai B-24(Liberator) bombázógépek három kötelékben támadták meg a pályaudvart. Területére összesen 282 bomba hullott.
Az állomásépület az 1944. jún.2-i bombázás után
A felvételi épület mellett közvetlenül 5 bomba csapódott be.. Megsemmisült 185 , erősen sérült 136 , könnyebben 208 lakás .
Az 1944. június 2-i bombázás okozta károk
Tönkrement 772 teher-és 51 személyvagon. A detonációk a Gólyáig vetették a vasúti kocsik darabjait.
A háború befejezése után a vágányokat helyreállították de a felvételi épületet csak ideiglenes jelleggel építették újjá.
Az 1954-ben tervezett szolnoki állomásépület
Az elképzelések alapján egy új állomásépületet akartak kialakítani amelynek tervei 1954-re el is készültek. A tervezők Cziegler Endre , Székely László , Gergely István .Az építkezés 1956.január 11-én Bebrits Lajos közlekedési-és postaügyi miniszter ünnepélyes kapavágásával meg is kezdődött. Októberig elkészült a kétemeletes hivatali épület valamint a felvételi épület alapjának földmunkái. Az októberi események a szovjet hadsereg intervenciója és nem utolsósorban a MÁV pénzátcsopotosítása miatt a munkák leálltak .A leendő felvételi épület munkagödreibe lassan befolyt a víz , amelyet a szolnokiak „tengerszemnek” kezdtek becézni. Egy idő után a két munkagödröt betemették egyes visszaemlékezések szerint éppen Hruscsov szolnoki látogatása előtt.
Az új állomásépület végül egy átfogó teljes rekonstrukció során valósult meg.
Szolnok vasúti csomópont rekonstrukciója 12 év alatt akarták végrehajtani három beruházási ütemben. Az I.ütemben új rendezőpályaudvar kialakítását irányozták elő. A II.ütemben a személypályaudvart kellett bővíteni és az új felvételi épületet elkészíteni. A III.ütemben kerülhetett sor az új teherpályaudvar kialakítására.
Az I.beruházási ütemben 1963-1968 között végezték az új rendezőpályaudvar kialakítását. Az új rendezőn a teherszerelvényeket ún.”magasfogadóra húzzák fel , innen történik a gurítás a 36 vágányos irányrendező vágánycsoportra.
A Schneller Vilmos által tervezett szolnoki állomásépület utas csarnoka a terveken
A II.beruházási ütemben került sor a felvételi épület kivitelezésére, melyet Schneller Vilmos tervezett.
Az állomásépület alapozását 1969-ben kezdték el.
1974.április 17-én robbantották fel a Pfaff -féle indóházat , helyét munkaterületté alakították.
Az új állomásépület átadása 1975.július 12-én
1975.július 12-én a 25.Vasutasnapon adták át a szolnoki személypályaudvart .Az ünnepségen megjelent Rödönyi Károly közlekedési-és postaügyi miniszter és Urbán Lajos a MÁV Vezérigazgatója.
Az átadás után került sor az állomás előtti téren a vasút új tisztjeinek avatására.
A felvételi épület utascsarnoka kb 1300 négyzetméter alapterületű .
Az állomásépület akkor Közép-Európa legmodernebb állomásépületének számított.16 vágányának elérését (5 szigetperonnal és egy főperonnal) utasaluljáró teszi lehetővé.
Szolnok vasúti csomópont vázlata a rekonstrukció után
A III.ütemben tervezett teherpályaudvar megvalósítására nem került sor. Szolnok megyeszékhelyi státuszát is a vasútnak köszönheti. Amikor 1876-ban Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelyének választották a vasút miatt jobb eséllyel indulhatott mint a rivális Jászberény.A vasúti létesítmények sorában elsőként a pályaudvarok és azok épületei tűntek fel.
Az első vasúti járműveket javító műhely Szolnokon a Tószegi úton
A Járműjavító Üzem műhelyei
Az igazán sok vasúti szakmunkást foglalkoztató üzem a Járműjavító 1858-ban kezdte meg jelentősebb működését A kezdeti időkben az országban működő vasúti üzemek nem rendelkeztek hazai szakmunkásokkal ezért az itt dolgozók nagy része külföldről főleg Ausztriából és Morvaországból idekerült vasutasokból állt. Ők önállóságukat a századfordulóig őrizték. Ezután azonban teljes mértékben asszimilálódtak, beilleszkedtek a város lakói közé.
A vasúti létesítmények sora egyre gyarapodott, a Járműjavító után megalakították a fűtőházat és kiszolgáló épületeit a mozdonyvezetők és az utazó személyzet bázisát. De a vasútnak más létesítményei is létrejöttek a városban. Az 1910-ben megalakult Szolnoki MÁV Sportegyesület például a folytonos fejlődés következtében sportpályát is szerzett magának. Az 1917-ben létrehozott Szolnoki Vasutas Áruház Szövetkezet a vasutasok részére árusított kedvezményesen élelmiszereket és közszükségleti cikkeket. 1935-ben a MÁV dolgozóinak hozták létre a Szolnoki MÁV Jóléti Fürdőt majd a MÁV Kórház és Rendelőintézetet
MÁV altiszti lakások terve
. A segédtiszteknek és altiszteknek külön lakóházakat épített a MÁV a városban. Mindezekből olyan kép alakulhat ki bennünk, hogy a szolnoki vasutasság fénykorát a két világháború közti időben élte.
A második világháború befejezését követően először a romokat takarították el.
A város pályaudvara közben egyre kevésbé tudta ellátni a megnövekedett teher és személyforgalmat. . A rendező pályaudvaron 1969-től megindult a munka, az akkori kocsi forgalmat jellemzi, hogy egyes műszakokban akár 2000 kocsit is megrendeztek. Az új személypályaudvar is több mint ezer embernek adott munkát, biztos megélhetést. A MÁV jó fizetéssel, szabadjeggyel (amit később a családtagoknak is megadtak), külön egészségügyi hálózattal és kulturális létesítményekkel kötötte szervezetéhez a dolgozókat. A felvételi épület mellett elkészült a MÁV Csomóponti Művelődési Ház és Könyvtár épülete. A Cziegler –féle épületszárnyban üzemorvos ügyelt az itt dolgozók egészségére.
MÁV Kórház és rendelőintézet
A városban pedig az egykori vár területén 1967-ben átadták a hatemeletes MÁV Kórház és Rendelőintézetet amely kifejezetten a vasutnál dolgozók magas színvonalú egészségügyi ellátását biztosította. A város vasúti üzeme a Járműjavító hasonló színvonalú egészségügyi és szociális létesítményekkel büszkélkedhetett.
MÁV Járműjavító Férfikórusa
Külön kuriózum volt az üzem messze földön ismert automata tekepályája, de sok sikeres szerepléssel dicsekedhet a Járműjavító Férfikórusa. Néhány vontatójármű Gőzmozdony az 1840-es évekből
A Szolnokon kiállított 424-es gőzmozdony
A fényképek és tervek lelőhelye: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár

Családfa kutatás 1.rész

TANÁCSOK CSALÁDFAKUTATÓKNAK

 

1 BEVEZETÉS A GENEALÓGIÁBA

Általános történet

„Meg kell ismernünk őseinket, így tudjuk elhelyezni magunkat a világban”. Egy családtörténettel régóta foglalkozó kutató nyilatkozta ezt egy újság hasábjain. Véleményével, teljes mértékben  egyetértünk. A kutatóknak van egy  csoportja  akik gyakorlati ok miatt csinálják. A leszármazás bizonyításával jelentős anyagi hasznot remélnek. A családfakutatást azonban más megfontolásból is csinálják. Ilyen lehet a letelepülés, illetve állampolgárság megszerzése , továbbá örökség, névváltoztatás. De végezhet valaki kutatást  tudományos célból is mint pl.- demográfiai, néprajzi, egészségügyi feldolgozás.

A kutatók másik csoportja kedvtelésből, illetve családi gyökereinek feltárása céljából tér be a közgyűjteményekbe.

A családtörténettel egy külön tudományág a genealógia foglalkozik. A szó maga görög származású ami nem véletlen.  A görög előkelők  valamelyik mitológiai hőstől származtatták családjukat és a trójai háborúig vezették vissza. A rómaiak őseik érdemeit átvették és az egész nemzetségre jellemzően rögzítették. Sírfelirataik az élőket az elhunytakkal kapcsolták össze és egész sor genealógiai adatot tartalmaztak. A mai leszármazási táblák őse pedig a római scala. Ez kereszt alakban ábrázolja a leszármazást ahol középen az egyén található. Tőle egyenesen felfelé (egyenesági felmenők) az apa és anya található lefelé pedig (egyenesági lemenők) a gyerekek a fiú és a lány. Az egyéntől balra vízszintesen a nővér, hug  (oldalági rokonok) jobbra pedig az öccs és a báty (oldalági rokonok) jelennek meg. A germán genealógiában a középkor késői szakaszában például szokássá vált a polgári ősigazolás ami nélkül egyes német városokban még a mesterség tanulását sem engedték meg. Az újkori német geneológia bizonyos Suntheim működésével kezdődött aki Miksa császár megbízásából megírta a Babenbergek és a Habsburgok származását.

A magyar genealógia története

A középkorban a főúri családok vezették családjuk történetét, származását. Ennek gyakorlati oka volt, hogy esetleges birtokvitás ügyeknél ki tudja bizonyítani kapcsolatát. Az uralkodók szintén számon tartották származásukat hiszen ez alapján jelenthették be jogos igényükat a trónra.

A magyar geneológiai irodalom első művének tekintik az 1534-35-ben Nagyváradon megjelent Budai Ézsiás lexikonát amely családnevek szerinti csoportosításban genealógiai adatokat is tartalmaz.

Említést érdemel Kayser Mihály 1803-ban Pozsonyban megjelent munkája a márkusfalvi Máriássy család történetéről. Kayser – a család megbízásából – eredeti forrásokat felhasználva írta meg a család történetét.

A magyar genealógia fejlődéséért a XIX. században a legtöbbet tette Nagy Iván. Az 1824-ben Balassagyarmaton született tudós jogot tanult majd 1853-ban a városban ügyvédként dolgozott. Két év múlva már az Egyetemi Könyvtár tisztje ekkor írta meg 12 kötetes művét Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Forrásként jórészt a Királyi Cúria peres anyagát használta fel. Műve amelyben 108 ősnemzetséggel foglalkozik, napjainkban is a genealógiai kutatás egyik bázisa.

Nagy Iván művét kívánta kiegészíteni Kempelen Béla 1911-1932 között megjelent Magyar nemes családok című művében. Ebben legalább 40000 családról ír. Munkájában nem javította ki a Nagy Iván művében található téves adatokat, csak a családok számát kibővítette. Ő volt az aki továbbfejlesztette családok történetének kutatását, 1940-ben kiadott könyvében a nemes családok mellett polgárcsaládok történetéről is ír.

Okvetlenül meg kell említeni az Illéssy János-Petkó Béla által 1895-ben kiadott genealógiai segédkönyvet az 1527-1867 közötti királyi könyvekhez készült mutatót. A királyi könyvekbe vezették be az örökös és időleges adományokat( címer, nemesség, cím, pecsét, honosság, stb.), ma ezeket a MOL őrzi.

A Heraldikai és Genealógiai Társaság Magyar Nemzetségi zsebkönyv 1888-tól jelent meg. A Társaság 1883-as megalakulását követően pedig megindult folyóirata a Turul, amely 1950-ig 64 kötetben jelent meg.

Az 1950-es években gyakorlatilag nem történt genealógiai kutatás publikálása. Az 1970-es években a politika részéről enyhülés mutatkozott a geneológia iránt. A középkori témakörök mellett felmerültek újkori kutatások is.

A geneológia népszerűsítésében meghatározó szerepet játszott Kállay István. A professzor – aki korábban levéltárban dolgozott – 1981-től az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történelem Segédtudományi Tanszékének volt a vezetője. Az ő fáradozásának is köszönhető, hogy 1983. május 3-án az ELTE-n megalakult a Magyar Történelmi Társulat keretében az Archeológiai , Heraldikai és Genealógiai Szekció. Elnöknek Kállay Istvánt, alelnöknek Bertényi Ivánt, titkárnak Pandula Attilát választották.

Megindult a genealógiai munkák nagyobb számú megjelentetése is. A történelem segédtudományai című tankönyvben Kállay István mutatta be a genealógiát. Vajay Szabolcs művét a Johannita Rend magyar tagjairól írt kötetet 1987-ben adták ki. Majd 1989-ben napvilágot látott Gudenus János és Szentirmay László Összetört címerek című munkája a magyarországi főnemesség 20.századi történetéről.

1992-ben újraindult a Turul. A szakfolyóirat évente jelenik meg általában két dupla szám terjedelemben. Folyamatosan közöl genealógiai tanulmányokat.

Magyarországon nem jellemző az orvosgenetikai jellegű genealógiai kutatások eredményeinek a közlése. Ez alól csak Czeizel Endre kivétel aki a témában már publikált önálló kiadványokat (Családfa, honnan jövünk mik vagyunk, hová megyünk) .

A genealógia alapelvei

A geneológia a genos(eredet, származás) és a logos(tudomány) görög szavak összetételéből jött létre. Több alapfogalmat is használ amelyek közül a leglényegesebbeket itt közöljük.

Ős: (avus) akitől valaki vagy a család származik.

Nemzetség: (gens) az egy őstől származó azonos nevű ivadékok sora.

Család : (familia) az apából, anyából, gyermekekből álló közösség.

Családülés : (concursus familiaes) a felnőtt férfi tagok gyűlése a család közös dolgainak az intézésére.

Nemzedék: (generáció) az egy korban élő, körülbelül azonos korú emberek összessége.

Ág: (línea) leszármazási vonalat jelent.

Agnáció (agnatio) férfi ágú, közös ősatyától származtatott vérrokonság.

Kognáció: (cognatio) az egész apai és anyai ági vérrokonságon alapuló családot értjük.

Vérrokonság: (consanguineitas) a közös őstől leszármazottakat foglalja magába. Megkülönböztetünk egyenesági (linea directa) és oldalági (linea collateralis) vérrokonokat.

Az egyeneságiak közé a leszármazottak(nagyapa, unoka, stb.) az oldalágiak közé a közös őstől származók tartoznak (nagybácsi, unokaöccs), ezek egymás közt nincsenek leszármazó és leszármazotti kapcsolatban.

Az egyenesági leszármazásra és az ősök elnevezésére nézzünk egy példát saját családomból.

Az ősatya Szikszai Mihály (1741-1829)

A szépapa Szikszai István (1772-1844)

Az ükapa Szikszai Pál (1810-1885)

A dédapa Szikszai Pál (1836-1892)

A nagyapa Szikszai Sámuel (1883-1957)

Az apa Szikszai Mihály (1927-2004)

Az egyén Szikszai Mihály (1958-)

A rokonsági viszonyok megértéséhez nézzük a következő elnevezéseket:

Ős, ősanya (abavus, abavia)

Szépapa, szépanya (proavus, proavia)

Ükapa, ükanya (proavus, proavia)

Dédapa, dédanya (proavus, proavia)

Nagyapa, nagyanya (avus, avia)

Atyai nagybácsi, nagynéni              Apa, anya (pater, mater)             Anyai nagybácsi, nagynéni

(patruus, agnatta)                                                                                 (avunculus, cognata)

fivér                                                                                                                         nővér

(patruelis frater)                                                                                      (soros consobrina)

unokaöccs, unokahúg                                                                          unokaöccs, unokahúg

(patrui filius, patrui filia)                                                          (avunculi filius, avunculi filia)

EGYÉN

Fiú, leány (filius, filia)

Fiú unoka, leány unoka (nepos, neptis)

Fiú dédunoka, leány dédunoka( pronepus, proneptis)

Fiú ükunoka, leány ükunoka ( pronepus, proneptis)

Fiú szépunoka, leány szépunoka ( pronepus, proneptis)

Genealógiai jelek, családfák ábrázolásai

A genealógia az események rögzítésére jelrendszert alkalmaz. A férfi jele négyszög, a nő jele kör, ismeretlen nemű talpára állított háromszög, születés sokágú csillag, házasság két egymást érintő kör, halál kereszt.

A többszöri házasságot például a jel után tett római számmal jelölték.

A genealógiában találhatók rövidítések is, ezekből a teljesség igénye nélkül közlünk néhányat:

nat.(natuo) = született

civ. (civis) = polgár

ux. (uxor) = feleség

aet. (aetatis) = életkor

vid. (vidua) = özvegy

A genealógiai ábrázolásoknak két formáját ismerjük a táblázatot és az ősjegyzéket.

Ez utóbbi (Ahnenliste) előnye, hogy majdnem minden adatot közölhetünk benne. Egy alapőstáblázathoz ősjegyzék vagy jegyzékek csatlakoznak. Készíthetjük generációk (szülők, nagyszülők) vagy ágak ( anyai, apai) szerint. De lehet másfajta sorrendet is követni. A jegyzékekben fel lehet tüntetni az előnevet, családi név változatait, születés, keresztelés, eljegyzés, házasságkötés idejét és helyét, vallást, tisztségeket, birtokokat, a címer leírását. Bármennyire is részletes és célszerű inkább a tudományos célú feldolgozásnál ajánlott.

A táblázatok a következőket ábrázolhatják. Felmenőket, lemenőket, vérrokonokat és sógorokat.

A felmenők (az utódoktól vezet az ág az ősök felé) a természetes szülők, nagyszülők, dédszülők, ükszülők, szépszülők, és a többi ős. A felmenőkről készülő őstáblák mindig lentről kezdődnök oly módon, hogy alul a vizsgált személy ( ego vagy probandus rövidítve P ) helyezkedik el. A sorban őt követi az I. nemzedék (szülők, bal oldalon mindig a férfi legyen ábrázolva , bal oldal ebben az esetben a szemből nézett bal oldal). Egy őstáblára hat vagy hét nemzedék fér el. Ezután kiegészítő táblákat kell készíteni.

Régebbi változataiként szerepeltek az őstáblának az igen szép, díszes kivitelű címerekkel illusztrált ősfák.

Az ősöket lehet félkör (szivárvány ) vagy kör alakban is elhelyezni. Ebben az esetben a Probandus középen helyezkedik el. A végeredmény koncentrikus körök sorozata ami talán nem olyan mutatós mint az ősfa de célszerűbb az egyenletes elosztás végett. Természetesen számtalan variáns létezik a történelem során rengeteg ősfát  készítettek.

Egy személy összes utódját lemenőknek nevezzük. Az ősöktől az utódok felé vezető ágat a leszármazási táblázat mutatja be. Mindig fentről lefelé halad, az ősatya a táblázat felső a Probandus az alsó részen helyezkedik el.

 A leszármazást gyakran ábrázolják családfa formájában. Ez annyira átment a köztudatba, hogy ma minden fa alakú geneológiai táblázatot családfának neveznek. A családfa ábrázolásnál lentről felfelé haladunk. Lent az ősatya vagy a szülők találhatók. A további leszármazókat ágak, levelek jelzik. Régebben a fa fajtája külön jelentéstartalommal bírt. Teljes kiterjedésű családnál hársfát, hiányosnál nyárfát, szerteágazó kiterjedésnél vörös

Családfa kutatás 3.rész

 A lemenők ábrázolása egyszerűen egy kapcsos zárójellel történik. Nagyon sok ilyen vázlat található a régi polgári pereknél ahol a cél a személyek között fennálló rokoni kapcsolatok bizonyítása volt minden külső díszítést nélkülözve.

Természetesen itt is léteznek különböző variációk. Az egyik ismert és gyakran alkalmazott a konszangvinikus egyenesági leszármazás ábrázolása. Ennél az ősatyától származó férfiakat vezetjük csak le. Az ős nevét egy vízszintes vonallal összekötjük a házastársa nevével. Ezután egyeneságként levezetjük a fiút és hozzákapcsoljuk vízszintes vonallal a feleségét. Az egészet folytatjuk tovább mindig csak a névhordozó férfi ősöket levezetve.

A modern technikának köszönhetően a táblázatokat különböző variációban lehet elkészíteni. Nagyon sokszor már fényképeket is felhasználnak a családfa készítésnél. Ezek alkalmazására még visszatérünk.

A vérrokonsági táblázat elkészítése elég bonyolult.  A tábla lehet  ős- és leszármazási tábla kombinációja középen a Probandus. Lehet az összes rokonság táblázata (leszármazók, ősök). Készítésénél a következő módszer ajánlott. A négy dédszülőt beírjuk a négy sarokra. Őket a nagyszülőkkel zárójellel kötjük össze. Mindenütt feltüntetjük a testvéreket és a gyerekeket. A végeredmény egy zsúfolt tábla amelyhez ajánlott külön jegyzéket készíteni mert az adatok csak itt rögzíthetők.

A sógorsági táblázati bemutatása igencsak nehéz és bonyolult. Ennél a vérrokonsági táblázatba beírják a beházasodott személyeket. Középen itt is a Probandus és testvérei találhatók.A vérrokonokat gyűrűben írják köréjük, majd ezek házastársai következnek. A beházasodottakról lehet külön jegyzéket is készíteni.

Az utóbbi két táblázat inkább a tudományos célú kutatásoknál jelent nagy segítséget. Bonyolultsága miatt kezdő családfakutatóknak nem ajánlott az elkészítése.

2 CSALÁDFAKUTATÁSOK NAPJAINKBAN

Mielőtt valaki nekikezd családja történetének felderítéséhez mérlegelje magában mennyi időt esetleg anyagikat kíván áldozni erre a tevékenységre. Ha nincs türelme napokat üldögélni a levéltár kutatótermében vagy a plébániákon akkor inkább keressen meg egy családfakutatással foglalkozó céget amely – természetesen – fizetés ellenében elvégzi a családfakutatást helyette.

De ha elhatározta magában, hogy ő fog utánajárni minden családjával kapcsolatos adatnak, számítson rá a nehézségek mellett a kutatás és a múltban való búvárkodás szépségeit is megismeri.

A családtörténeti kutatás hosszadalmas folyamat. Találkoztam olyan kutatóval aki tíz éve rendszeresen bejár a levéltárba és már családja oldalági kapcsolatait is kikutatta. Büszkén szokta mutatni az eddig felderített adatokat és a hatalmas lepedő nagyságú családfákat.

Hogyan is kezdjünk neki a kutatásnak. Először is otthon és a rokonság körében tájékozódjunk. A család idősebb tagjainak emlékezetében sok olyan adat rejlik amelyet esetleg a fiatalabbak nem ismernek. Ha nagyszüleink emlékeznek az ő nagyszüleikre máris felvázolhatunk néhány generációt amelyet tovább bővíthetünk. Nézzünk szét otthon gyűjtsük össze és rendszerezzük az összes családi iratot( anyakönyvi kivonatok, iskolai bizonyítványok, végrendeletek, önéletrajzok, adásvételi szerződések, hagyatékátadó végzések, stb.)

Érdemes átnézni a családi Bibliát , de a régi könyveket is mert lehet, hogy fontos családi eseményeket vezettek ezekbe. Főleg az idősebb rokonok birtokában lehet sok ilyen irat.

A II. világháború előtt több személynek is bizonyítani kellett származását hiteles anyakönyvi kivonatokkal. Ha ilyet találunk máris vissza tudjuk vezetni a származást 5-6 generációra.

Meg lehet nézni a temetőben az ősök nyughelyét, igazából azonban csak azok a sírkövek nyújtanak megbízható információt ahol még tisztán olvasható a születés és halálozás dátuma. Kezeljük fenntartással ezeket az információkat a sírkövön lévő dátum pontos lehet de vigyázzunk az eltemetés helye és a halálozás helye nem minden esetben azonos. Az én nagybátyám Jászberényben a kórházban hunyt el (tehát itt is anyakönyvezték) de végső nyughelye már Jászkisér.

Minden családkutatás legmegbízhatóbb írott forrása az anyakönyv. Mielőtt azonban hozzákezdenénk az anyakönyvek kutatásához néhány fontos dolgot tudni kell mert ezek ismerete nélkül nem lehet pontos családkutatást végezni. Ismerni kell a keresett személy lakóhelyét, vallását, a születés, házasság vagy halálozás helyét és időpontját.

Az egyházigazgatási beosztásokról jó tájékoztatást adnak az egyházi sematizmusok.

Az anyakönyvekben, valamint az egyéb családtörténeti forrásokban való kutatás nélkülözhetetlen segédeszközei a helységnévtárak. A helységnevek ugyanis gyakran változtak, a települések társultak, összeolvadtak, szétváltak, illetve nevet változtattak. Ráadásul Magyarországon egészen a századfordulóig teljes zűrzavar uralkodott a helységnevek körül. Addig nem szabályozták, hogy ki végezhet helységnévadást. A községek, birtokosok maguk dönthettek arról, hogy pusztáikat és egyéb lakott településeiket hogyan nevezik el. Főként a kevert etnikumú területeken volt nagy az eltérő elnevezésekből adódó zűrzavar. A korábbi helyi, népi elnevezések keveredtek a nem ritkán többféle változatban előforduló hivatalossal, esetleg idegennel. A zűrzavart csak fokozta az akkortájt alakuló vasúti, postai, gőzhajózási stb. hivatalok néhol igen önkényes megkülönböztető toldalékai is. Akkoriban - a századfordulón, illetve a XX. sz. elején - nagyon sok települést teljesen azonosan neveztek, még előnévvel sem különböztették meg egymástól. Ebből kifolyólag ma már igen nehéz megállapítani, hogy egy adott település különböző vallású lakosságát a kérdéses időpontban melyik plébánián, egyházközségben, illetve hitközségben anyakönyvezték. Ha a kérdéses helyen nem vezettek anyakönyveket, akkor a részletesebb helységnévtárakból vagy egyházi sematizmusokból lehet megállapítani, hogy melyik környező helységben anyakönyveztek (melyik anyaegyháznak volt a filiája az illető település).

3.1.AZ ANYAKÖNYVEKBEN TÖRTÉNŐ KUTATÁS TECHNIKÁJA

Egyházi anyakönyvek

Ezek után nézzük meg tüzetesebben mi is az anyakönyv. A pontos meghatározás szerint hatósági nyilvántartás amely közhitelűen tartalmazza a bejegyzett személyek életére vonatkozó legfontosabb adatokat, változásokat. Az anyakönyvek leszármazási okiratok lehetnek egyháziak és államiak. Magyarországon 1895-ig csak egyházi, felekezeti anyakönyvezés folyt. Az egyházi anyakönyvezés a keresztelés, az esküvő a halálozás bejegyzését tartalmazzák. A személy részére az anyakönyv a saját magára vonatkozó adatokat bizonyítja.

A régi felekezeti anyakönyvek azonban nemcsak hivatalos bejegyzéseket tartalmaztak. Volt ahol a plébános bejegyezte a település fontosabb eseményeit.

Például Debreceni Pap István kenderesi református lelkész 1814-től 1849-ig szolgálati ideje alatt nemcsak lelkiismeretesen vezette az anyakönyveket, de a faluban történt fontosabb eseményeket le is írta a matrikulában. 1816-ban például megemlíti Zöld Marci a híres betyár elfogásának históriáját is.

Még érdekesebb a tiszaszőllősi református egyház 1760-1852-ig terjedő anyakönyve. Ebben részletes bejegyzés történik a település életében történt fontosabb eseményekről. De nemcsak a történeti eseményeket írja le megtaláljuk itt az esketési szertartás leírását is. Megtalálható benne a templom építésének leírása de még a bába esküje is. 1715-től pedig közli a lelkészek nevét és szolgálati idejüket. Az ilyen anyakönyveknek azonban hátrányuk, hogy eredeti funkciójuk háttérbe szorul.

Az anyakönyvek  rendszeres vezetését a római katolikus egyházban  1563-ban a tridenti

zsinaton rendelte el IV. Pius pápa. Magyarországon a XVI. elején, az 1515-ben tartott Veszprémi egyházmegyei zsinat jelzi az anyakönyvek elterjedésének kezdetét. A zsinat nem túlságosan pontos és egyértelmű határozata arra hívta fel a plébánosokat, hogy a kereszteléseket jegyezzék fel annak érdekében, hogy a lelki rokonságot nyilvántarthassák. A rendelkezés alapja a kánonjognak az az előírása volt, hogy a lelki rokonság ugyanolyan házassági akadálynak számított, mint a vér szerinti rokonság. A  római katolikus egyházban azonban a keresztelési anyakönyvek vezetésére összpontosították a figyelmet. Csak az ellenreformáció kezdetén tartott 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett a keresztelési mellett a házasságiak vezetéséről is Szórványos anyakönyvezés itt-ott előfordult e dátum előtt is, pl. római katolikus 1587-től Kassán, 1601-től Pozsonyban stb. A nagy változás 1625-ben következett be, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek az V. Pál pápa által kiadott Rituale Romanum-ot az egész országban kötelezővé tette. A Rituale Romanum öt féle előjegyzést vezetett be: a keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek mellett külön a bérmálási anyakönyvet, valamint az ún. StatusAnimarum-ot, amely a húsvéti áldozás időpontjában az egész lakosságot tartalmazta háztartások, illetve családok szerint. A XVII. század folyamán a Rituale Romanum-ot három további kiadásban (1656, 1672, 1692) jelentették meg, ugyanakkor az 1630-as évektől kezdve rendszeresen megtartott egyházlátogatások alkalmával (Visitationes Canonicae) ellenőrizték az anyakönyvek felfektetését és helyes vezetését

A keresztelési anyakönyvekben a születés helyét, a szülők nevét, származási és lakóhelyét, a keresztszülők nevét és lakóhelyét, a házassági anyakönyvekben a házasságkötés napját a felek és a tanúk nevét , a megelőző kihirdetések időpontját, a halálozási anyakönyvekben az elhunyt életkorát a temetés helyét és a halotti szentségek ellátását jegyezték fel. Az adatokat folyamatos szöveg formájában jegyezték fel, minden bejegyzésnek új bekezdésbe kellett kerülni.

A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarországon (az északi megyék kivételével) csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el.

1779-ben végeztette el Gróf Batthyány József bíboros az anyakönyvek ellenőrzését. A tapasztalatok a követekezőket mutatták. A három anyakönyvet (keresztelési, házassági, halálozási) már ekkor három külön kötetben vezették. A táblázatás vezetés általánossá vált a keresztelési és házassági anyakönyvekben de nem terjedt el a halálozásiban. Gyakori volt az olvashatatlan kézírás és a megszakítás az anyakönyvekben.

1822-ben az egyházi hatóságok elrendelték a betűrendes névmutatók készítését - amelyek mindenképpen megkönnyítették az anyakönyvekben való visszakeresést.

Az 1827:XXIII. tc. pedig elrendelte az egyházi anyakönyvek két példányban történő vezetését. A másodpéldányokat az illetékes területi levéltárakban őrzik. Ez alól kivétel a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye területéről való másodpéldányok, ezeket a Kalocsa-Kecskeméti Érseki Levéltárban őrzik. A Szarvasi Evangélikus Gyülekezet Levéltárában, a budapesti Baptista Levéltárban, valamint a szentendrei székhelyű Budai Ortodox Egyházmegyei Levéltárban szintén őriznek egyházi anyakönyveket.

A református egyházban a kálvinisták 1576-os hercegszőllősi zsinata rendelte el a keresztelési anyakönyvek vezetését.  Az anyakönyvek vezetésének teljes körű jogát 1785-ben adta meg II. József. De több helységben (ún. artikuláris helyeken - loca articularia) ennél sokkal korábban kezdték az anyakönyvezést: pl. evangélikus anyakönyvezés volt Bártfán 1592-től, Selmecbányán 1594-től, Késmárkon 1601-től, Pozsonyban 1606-tól, református pedig Zalakomáron 1624-től stb.

Az izraelita, azaz zsidó vallású lakosság anyakönyvezését Magyarországon általánosan kötelező érvénnyel és hatállyal csak a Bach-korszakban rendelték el a hatóságok (1851 júliusában). Azonban itt is akadnak települések (elsősorban falvak, mivel a városok eleinte nem fogadták be a zsidókat, másodsorban és csak később a városok, ahol élénkebb volt a gazdasági és a pénzügyi élet, és ezért jelentősebb volt a zsidóság tömörülése és létszáma) ahol 1851-nél jóval korábban kezdték el az anyakönyvezést: pl. Nagytétényben 1760-tól, Szobráncon 1762-től, Lovasberényben 1764-től, Kaposváron 1771-től, Marcalin 1774-től, Csurgón 1776-tól, Békéscsabán és Budán 1820-tól, Esztergomban 1828-tól, Pesten 1826-tól stb.

A keresztelési, házassági, halotti (és az esetenként fennmaradt bérmálási) anyakönyvek nemcsak a szentségek kiszolgálását rögzítették, hanem egyúttal közhitelű dokumentumoknak számítottak, mivel 1895. október 1. előtt állami anyakönyvezés nem létezett. Anyakönyvből kivonatot az egyház őrizetében lévő első példányból adtak ki, a másodpéldányból csak az első példány elvesztése esetén.

A Magyar Országos Levéltár Filmtára filmmásolatban őrzi a mai Magyarország területén található helységek 1895. október 1. előtt keletkezett, a történelmi egyházak - nevezetesen a római katolikus, a görög katolikus (unitusok, egyesültek), a görög keleti (óhitű, ortodox, pravoszláv), a református (helvét vallásúak), az evangélikus (ágostai hitvallásúak) és az izraelita (zsidó, ezen belül ortodox és neológ) - által vezetett anyakönyveinek mikrofilmfelvételeit.

Emellett a Levéltár csekély számban őrzi a baptista, az unitárius (antitrinitáriusok) és a nazarénus kisegyház, illetve felekezet anyakönyveinek mikrofilmfelvételeit. A Trianon előtti országterület néhány más településéről is vannak mikrofilmezett anyakönyvek: elsősorban a Felvidékről (Csallóközből), a Délvidékről (Bácskából) és az Őrvidékről (Burgenland), de közel sem a teljesség igényével.

Néhány régi kép a B-24 Liberatorról

Pár kép makettekről

Korona és kard

Korona és kard
A mai Tiszavárkonyban egy kőoszlop emlékeztet történelmünk egy régi jelenetére amelyet egyszerűen csak úgy emlegetnek a „korona és kard”. 1046-ban I. András került a királyi trónra. Miután leverte a Vata-féle pogánylázadást, a belső rend megszilárdítására Lengyelországból hazahívta öccsét, Béla herceget, akinek az ország egyharmadát hercegségként (ducatus) odaajándékozta. A herceg így az ország északi, északkeleti részén tizenöt megyében korlátlanul uralkodhatott. A király azonban szerette volna fiának, Salamonnak biztosítani a trón öröklését: döntő lépésre szánta el magát. Arra készült, hogy lemondatja a herceget a trónkövetelés jogáról. A király és a herceg 1059-ben Várkonyban adtak egymásnak találkozót. A magyarok krónikájában Thuróczy János részletesen leírja az eseményt, A király magához hívta két hű emberét, akiknek elmondta tervét: „Próbára akarom tenni a herceget, és megkérdezem őt, vajon a koronát vagy a hercegséget akarja-e?” – mondta, és maga elé tette a koronát és a hercegséget jelentő kardot egy bíbor szőnyegre. „Ha a herceg jó békével meg akarja tartani a hercegséget, hát tartsa meg, de ha a koronát akarja, akkor ti ketten azonnal rohanjatok rá, és a karddal fejezzétek le Béla herceget.” A főemberek meg is ígérték, hogy megteszik. Ezt azonban meghallotta a palota ajtaja előtt őrt álló kikiáltók ispánja, Miklós. Midőn a herceg bebocsátást nyert a palotába, az ajtón álló odasúgta neki: „Ha élni akarsz, válaszd a kardot.” A terembe belépő herceg meglátván a koronát és a kardot nagyon elcsodálkozott. A király a következőket mondta: „Herceg! Megkoronáztattam a fiamat, de nem kapzsiságból, hanem az ország romlásának elhárítására, mert három nappal ezelőtt a császárral erről tanácskoztam. Neked azonban szabad az elhatározásod; ha a királyságot akarod, vedd a koronát, ha a hercegséget, vedd a kardot; egyiket engedd át a fiamnak; de a korona igazság szerint téged illet.” A hercegnek ekkor eszébe jutottak Miklós szavai. Átlátta a helyzetet, és ezt válaszolta: „Legyen a korona a fiadé, aki fel van kenve, és add nekem a hercegséget.” Felvette a kardot. A király megörült döntésének, de nem lehetett egészen nyugodt. Hiszen öccse félelemből emelte fel a kardot, s jobbnak is látta visszamenni Lengyelországba. Mindkét félnek voltak bel- és külföldi hívei, hamarosan nyílt összetűzésre került sor. Bécs mellett, a Pozsonyi kapunál megütköztek, ahol Béla győzött. András megsebesült, és Zircen meghalt. Így Béla került trónra.. De hogyan kerülhetett sor éppen Várkonyban a király és a herceg találkozójára? Úgy, hogy a középkorban Buda és az erdélyi részek között a Tiszán a legfontosabb átkelőhely a jobb parton fekvő Várkony (ma is létezik Tiszavárkony néven) és a vele szemben lévő parton elterülő Tiszavarsány volt. Az utóbbi helység ma már nem található a Rákóczi-szabadságharc alatt a rácok elpusztították. Várkony a többször volt királyok és ellenfeleik találkozóhelye. A kettős királyság szokása továbbra is élt. Ezzel függ össze Kálmán és Álmos esete. Szent László király testvére, Géza király fiai közül Álmost szemelte ki trónörökösének. Kálmánt egri püspöknek akarta megtenni, aki ezt a jövőt nem fogadta el, apja és nagyapja példáját követvén Lengyelországba szökött. Álmos azonban hazahívta testvérét, és felajánlotta neki az ország koronáját, mert úgy érezte, hogy az elsőszülöttség jogán őt illeti meg. Így 1095-ben, László király halála után Könyves Kálmán fejére került a korona, ő pedig teljhatalmú úrrá tette a hercegségben Álmost.
1098-ban azonban Kálmán és Álmos is összegyűjtötte seregét, hogy megütközzenek egymással. A király fő hadállása Várkonynál volt, míg vele szemben, a Tisza túlpartján a herceg csapatáé. A krónikás szerint a harcosok nem akarták egymás vérét ontani. Amikor döntésüket a király és a herceg tudomására hozták, azok is letettek a szándékukról, és elvonultak a csapataikal. A magyar történelem jeles uralkodója, Mátyás király is megfordult Tiszavárkonyban. 1459-ben seregével Tiszavárkonyban táborozott, és itt békült ki frissen szabadult nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal.. A király a Tisza mellé rendelte a foglyot, és ő maga is odament. Szilágyi Tiszavarsányon, Mátyás Várkonyon szállt meg. A folyóparton találkoztak, és békejobbot nyújtottak egymásnak. Fontos szerep jutott Tiszavárkonynak 1514-ben a Dózsa-féle parasztháború során is. A lázadó parasztvezér útján Ceglédről felvonuló népe , 37 kilométer megtétele után, május 18-án érte el Tiszavárkonyt. Tiszavárkonyban Dózsáék összeláncolt hordókból, gerendákból és deszkákból hidat állítottak, amit földdel jól megterítettek. Használhatták a hídépítéshez az éppen itt állomásozó sódereglyéket, sótutajokat. A csapat szekerekkel, ágyúkkal együtt így kelt át a folyón, folytatta útját a Tiszántúlon. Külső-Szolnok vármegyét Túrkevén keresztül hagyta el. János király 1533 őszén Budáról körútra indult. Tiszavarsánynál a rév közelében találkozott a Török Birodalomból érkező Grittivel. 1541.szeptember 18-án Izabella királyné Budáról három főúrral (köztük Fráter Györggyel) a csecsemő János Zsigmonddal és a Szent Koronával elindultak Lippára. Tiszavarsánynál keltek át a Tiszán , majd Kunszentmártonon keresztül haladtak tovább Erdély felé. Szerémi György a következőképpen mondja el Magyarország romlásáról írt művébenA felkészülés a királyné elindulására egy hétig tartott. János fővétele után a nyolcadik napra áthajóztak a Duna folyón Pestre. így érkezett meg csapatával a királyné Tiszavarsányba. Ott a királyné körülbelül egy hétig időzött... Hogy látta a királyné, hogy Varsány helységben pestis támadt, György barát megparancsolta a polgároknak, hogy lovakat rendeljenek a királyné szekereibe és helyette a császár ökreit adják. így is történt. Amikor a Varsány mezővárosból eljutott a királyné Gyulára, ott két úrhölgyet temettetett el a templomban. Onnan jöttek a Körös folyó révén át és Kunszentmártonba jöttek, s ott egy nagyságos lengyelt temettetett el; a plébánosnak bőséges torajándékot adtak az áldozatra. Es így a királyné megérkezett Lippára csapataival; Petrovytt, Batthyány Orbán, György barát és sokan mások vele voltak. Tiszavarsány ezután nem játszik különösebb szerepet az ország történetében, de átkelőhelyét még évszázadokig használták.
Tisza(Várkony) és Tisza(Varsány) az I. katonai felmérésen

Hol volt Attila fővárosa?

Hol volt Attila fővárosa?
1792-ben egy különös levél érkezett Jászberénybe az akkori Jászkun Kerület székhelyére. Az iromány Szepes vármegyéből jött feladója pedig nem más mint a megye alispánja Horváth Imre. Egyik pártfogoltja kérést tolmácsolta a kerület előljárói felé, amelyben egy készülő könyvhöz kért segítséget amely Magyarország régi területét mutatja be és természetesen kitér arra is, hol volt Attila palotája. Nos a levél mellé elküldték Priscos rétor útibeszámolójának latin nyelvű kivonatát és egy térképet ahol ez alapján bejelölték a követség lehetséges útvonalát.

Nehéz lenne azokat a műveket és forrásokat felsorolni amelyek a hunok történetével kapcsolatban közölnek adatokat. Nem is feladatunk ezen dolgozatban megtenni, hiszen az újabb kutatási eredmények az olvasók rendelkezésére állnak mind nyomtatott formában mind az interneten. Most egy rövid összefoglalót adunk közre amely a forrás értelmezésében segít és nem állásfoglalás a történészek és magukat történésznek nevezők vitájában.
A hunokat a kínai források Kr.e.318-ban említik. Birodalmuk Koreától az Aral-hegységig terjedt, észak-déli irányban pedig a Bajkál-tótól a kínai nagy falig húzódott (megjegyezzük, hogy a kínai nagy falat épp a hunok támadása miatt építették). Katonai erejükre jellemző, hogy 24 tüment(kb 240 ezer fő) képesek voltak kiállítani.
Az állandó háborúk következtében a hunok birodalma elbukott egy részük a Don és a Volga felé indult.
Az európai Hunnia történetét Kronstein Gábor és Bóna István négy szakaszra tagolja.
A kezdőpont Kr.u. 375-376, amikor Balamber hunjai leverik az alánokat(az oszétok elődei) akik az Aral-tótól a Donig uralták a steppét.
A második lépés a keleti gótok Don és Dnyeper közti országának elfoglalása. A gót király Hermanarik öngyilkos lett. A legyőzött nép egy része elmenekült, a többiek szolgaságra hajtották fejüket. Ekkor kerültek gót uralom alól hun alárendeltségbe az északi erdővidék népei közül finnugorok is. Harmatta János szerint a Volga vidékén ekkor előmagyar törzsek éltek, akik az északi alánok révén jutottak hun uralom alá. A hun előnyomulás csak a Dunánál torpant meg. Mindeközben szétzúzták a Dnyeszter és az Al-Duna között elterülő Athanarik gót (vízigót) államát. A menekülő gótok tízezreit a keletrómaiak engedték be területükre. Majd 378-ban az egyesült hun-gót-alán csapatok végig pusztították a Balkánt. Ez a hadsereg Hadrianapolisnál ( a mai Edirne) úgy megverte a keletrómai birodalom seregét, hogy maga Valens császár is holtan maradt a csatatéren.
408-ban Arkadiusz császár halála után a hunok megszakítják kapcsolatukat a kelet-rómaiakkal. Uldin hun király serege lerombolja az Al-Duna északi partján fekvő erődöket, majd a folyón átkelve birtokba veszik Kasztra Martisz erődjét, a mai Bulgária területén. A háború 412-ben ér véget , amikor Konstantinápoly békét köt a hunokkal a Don torkolata közelében.
A hunok szereplésének harmadik felvonását Ruga (422-434) trónra lépésétől számítjuk. A fénykorba számítjuk Bleda (Buda) (434-445) és Attila uralkodását is 453-ig.
Ruga uralkodásának kezdetén 422-ben a hunok megtámadják Trákiát, aminek következtében Konstantinápoly évi 115 kg arany adót kénytelen fizetni. 423 előtt Ruga udvarában tartózkodott mint a rómaiak kezese Aetius akinek neve még sokszor feltűnik a történet során.
A hunok bekebelezik a szomszéd népeket egészen a Rajnáig, eközben a nyugati birodalom hatalmi harcaiban sikerre viszik pártfogoltjuk Aetius ügyét. A hadvezér kétszer került száműzetésbe, mindkét alkalommal a hunok udvarába menekült. És mindkét alkalommal a hun seregek segítik vissza hatalmába.
Aetius a hun fegyverekre támaszkodva veri vissza a galliai városokat ostromló vízigótokat. A hun szövetségesek verik meg 437-ben a vormaeici (Worms) burgundokat.
Ennek a segítségnek azonban nagy ára volt. Aetius a nyugat-római kormány nevében átengedi a hunoknak 435-ben Pannonia Primát(Nyugat-Dunántúl), 439 után pedig sorra kerülnek a dunai tartományok is. Valeria Ripensis (Kelet-Dunántúl) már előzőleg a hunok birtokába került. Az utólsó területi engedményt 445-ben tették amikor a hunok a béke fejében megkapták Pannónia Saviát (Dráva és Száva köze).
Ekkor a hunok újabb támadást indítanak a Kelet-római Birodalom ellen, amely azonban Ruga halála miatt félbeszakad. 435-ben békét is kötnek a Duna mellett.
Bleda 441-ben megostromolja és elfoglalja Mozia Prima (ma Észak-Szerbia) városait majd a Száván átkelve Pannónia Szekundát és ostrommal beveszi Szirmiumot (ma Szremszka Mitrovica). 442-ben csatlakoznak a támadókhoz az Attila vezette csapatok is és elfoglalják

Naisszuszt (ma Nis) Szerdikát( ma Szófia) Filippopoliszt (ma Plovdiv) és eljutnak a Márvány-tengerig. A Kerszoneszosz félszigeten megverik Aszpar kelet-római hadseregét is. Konstantinápoly 443-ban kénytelen békét kérni.
445-ben puccsal hatalomra kerül Attila. A harcias nagykirály a nyugat ellen készül, de 447-ben híre jön, hogy egy földrengés lerombolta Konstantinápoly védőfalait. Attila nem sokat tétovázik, megindítja hadait a főváros ellen, de mivel a segédnépek katonáitól felduzzasztott serege lomhán haladt célja felé Konstantinápoly falait ismét felhúzták. A kelet római kormányzat nemcsak Attila területi követeléseit utasította vissza, de megszüntették az adófizetést is. 452-ben pedig Arcadius császár a Dunánál megverte a hun határvédő csapatokat.
A 447-es hadjárat utáni követjárások egyike során járt Attila udvarában Priskos rétor akinek a nagykirály udvartartásának leírását köszönhetjük. Erről a követségről a későbbiekben részletesen szólunk.
451-ben Gallia ellen támadnak a hunok. Ez a hadjárat nem sok sikert eredményezett mégis olyan megrendítő volt a nyugati kortársak számára, hogy elhalványítja a két korábbi keleti hadjárat jelentőségét. A Loire hídját védő Orléans-t felmentették I. Teodorik vízigót király Aetius csapatai ezért Attila kénytelen volt elvonulni. A galliai szövetséges csapatok Troyes körül csaptak össze Attila szövetséges seregével (catalaunum vagy mauriacum néven ismert csata). A csata győzteséről megoszlanak a vélemények.
A következő évben Észak-Itália ellen vezette hadait a hun király. A kezdet biztatónak tűnt hiszen sikerült Aquileiát bevenni és lerombolni. A Pó folyótól északra Mediolanumig (Milánó) nyomuló seregét az időközben kitört járvány visszafordulásra késztette. A mondák szerint Rómáig nyomult seregével, erre azonban semmi bizonyíték nincs és a középkorban elterjedt legendák szüleménye. A visszavonulásban szerepet játszott az is, hogy a Kelet-római hadak a Dunánál hátba támadták a hun birodalmat.
A sors 453-ban elszakította a nagy király élete fonalát, ezzel lezárva a hun nép dicsőséges szereplését. Attila a tavasz folyamán éppen lakodalmát ülte a fejedelmi Ildikóval. Állítólag mértéktelenül sokat ivott és amikor belső hálótermeibe vonult a mámor teljesen hatalmába kerítette. Másnap nem látták kijönni. A nap első fele is így telt el, mire a palotaőrök nyugtalankodni kezdtek. Betörték a hálószoba ajtaját, Attila élettelenül feküdt ágyán, feje körül vértócsa. Az első híresztelések arról szóltak, hogy álmában eleredt az orra vére és abba halt bele. De voltak akik állították, alvó férjét Ildikó ölte meg tőrdöféssel.
Attila hun királyt hatalmas pompával temették el, a monda szerint testét hármas koporsóba helyezték, elterelték a Tiszát és annak medrébe temették. A koporsóvivő szolgákat lenyilazták, hogy soha ne derüljön ki a nagy király nyugvóhelye.
A hun történelem negyedik szakasza tulajdonképpen a birodalom hanyatlása és felbomlása. A gótok fellázadtak és a Nyitra folyó mellett megverték a hunok seregét. A harctéren vesztette életét az Attila trónját öröklő Ellák is. A hunok egy része ezután keletre menekült. Ezeket később Attila középső fia Dengezik szervezte újjá de 469-ben életét vesztette a Kelet-római birodalom elleni támadás során. Ezzel véget ért a hunok európai története.
Ennyit röviden a hunok történetéről bennünket most legfőképpen az érdekel holt állt a nagy király annyiszor idézett fapalotája.
448-ban vagyunk amikor követek indulnak el Konstantinápolyból a Keletrómai Birodalom fővárosából, hogy a hun király színe elé járuljanak.
Soraik között találjuk Priscos rétort a nagy görög történetírót is. A Thrákiában született Priscos a nevét kiegészítő rétor(szónok) nevet a magasabb szónoki és jogi iskolázottsága miatt kapta. Magasrangú méltóságok vitték magukkal fontos követségekbe, így tehát nem véletlenül került bele a Maximinos vezette diplomaták közé. Bonyolította azonban a helyzetüket, hogy az egyik főembert Edekont – Theodosius császár tudtával – megbízták Attila meggyilkolásával. Maximinos és Priscos nem ismerték a merénylet tervét, de a velük tartó tolmács Vigil igen. Priscos ezt az útját később történeti munkában írta meg, ez azonban csak töredékében maradt az utókorra. Az eredeti szöveg is nagyon hiányosan került elő, kijavítva és átírva. Egyes vélemények szerint a nagy császár Bíborban született Konstantin javította ki Priscos leírását saját elképzeléseinek megfelelően.
De térjünk vissza a görög követséghez. Priscos ugyan nem ad egyenes választ melyik évszakban jöttek a hunok földjére, de a leírásokból arra lehet következtetni nyáron történt az utazás.A nagy krónikás nem említ a hunok földjén helyneveket de leírja a folyókat ami alapján már többen kisérletet tettek Attila szálláshelyének rekonstruálására.
Nézzük csak milyen útvonalon jött a görög követség a hun királyhoz . Konstantinápolyból Szófiába mentek, majd Nisbe. Útjuk a Morava völgyében vezetett ahol érintették Pozseravác települést. Ez a magyar történelemben is szerepet játszott mivel 1718-ban itt kötötték meg a pozseraváci békét, aminek következtében megszűnt a török uralom. Attila és Buda is fogadott már itt bizánci küldötteket, az akkori Margus nevet viselő helyen. A Dunát Ráma nevű falunál lépték át hun révészek segítségével. Rövid utat tettek meg, majd várakozásra kényszerültek Fehértemplom környékén. Mi volt az oka ennek a megállásnak? Nos Edekon előresietett a tőlük nem messze várakozó Attilához, hogy a követségről tájékoztassa. De nemcsak előhírnök volt, előadta azt is, hogy Konstantinápolyban színleg arra vállalkozott, meg fogja gyilkolni a nagy királyt. Figyelmeztette Attilát arra is, egyedül most már Vigil a merénylő. Estefelé két hun lovas érkezett a görög követséghez azzal az üzenettel, Attila kéreti a követeket, akik másnap a lovasok kalauzolása mellett elérték a király táborát.
A görögök letáboroztak, de sátraikat egy dombon akarják felállítani, amikor néhány hun ember jelenik meg, akik megtiltják nekik a sátorverést, mivel a király sátra is a síkon áll.
Priscosnak feltűnik a temérdek hun harcos és mivel éppen béke volt, ezt úgy vélhetjük, hogy a hunok a nyári szálláshelyre(vagy helyekre) készülő Attilát kisérték, hogy azután ők is elfoglalják a udvartartás körül a nekik kijelölt területet.
A követek ezen a helyen két napot töltenek el, lelki gyötrődések mellett. Nagyon nehezen jutnak Attila színe elé, aki az első üdvözlés után szitkokkal árasztja el Vigilt a tolmácsot. Őt vissza is küldi Konstantinápolyba alkudozás ürügyén, de valójában azért, hogy elhozza Edekonnak az orgyilkosságért megigért aranyakat. Miután a találkozó lezajlott a küldöttség Attila kíséretével tovább indul és egy ideig együtt haladnak majd a kalauznak kirendelt hunok más útra térítik a görögöket. Attila Krassóvár felé fordult Maximinus pedig Versec felé indult a küldöttséggel. Elválásuknak oka ugyanis a következő, Attila egy faluban a lakodalmát ülte egy Eszkán nevű lánnyal. A görögök tovább haladnak Versec felé ahogy Priscos írja könnyebb és egyenletesebb utat találva. Elmondja azt is, hogy széles síkságon át folytatták útjukat és sok hajókázásra alkalmas folyón keltek át. A krónikás nem említ településeket ami azért is furcsa mert a hunoknak ezen a területen nemcsak sátortábora, hanem házakból álló falvaik is léteztek. Vagy egy mások lehetséges alternatíva, hogy vendéglátói nem közölték vele.
A folyók nevét viszont leírja amit éppen a hunoktól tudott meg. Nos ezek a folyónevek az egyetlen támpontok és egyben a nagy tévesztések forrásai. Priscos három folyó nevét említi ezek a Drecon, Tigas Tiphisas. Mely folyóknak felelnek meg ezek az 1792-es forrás értelmezése szerint ? Mindjárt itt van a Drecon. Az akkori értelmezés szerint ez hun nyelven Dereka. Tehát a görögök átkeltek a több oldalágra szétváló Temesen, amelyet az akkori elnevezés Temes Derekának ismert. A másik a Tiga vagy Tega, melynek első betűjét elírták így ez a Béga lehet. A Tiphisas alatt pedig nem a Tiszát kell értenünk, hanem a Marost.
Priscos a következő sorrendben írja le a folyókat Drecon-Temes, Tigas-Béga, Tiphisas-Maros. Salamon Ferenc 1881-ben a Századok nevű folyóiratban egy tanulmányt jelentetett meg , Hol volt Attila főszállása címmel. Nos ő már a neveknek más jelentését adja, itt a Drecon-Karas, a Tiga-Tisza, Typhésas-Temes. Ezen értelmezés szerint tehát a görögök átkeltek a Tiszán.
5
Pedig nem lépték át csak a közelben lévő fejedelmi udvarba mentek. Priscos a következő szavakkal ecseteli az átkelést”…sok hajókázható folyóra bukkantunk. Ezek közül a Duna után legnagyobbak a Drékon nevű, a Tigas és a Typhésas. Részint faderékba vájt ladikokon keltünk által rajtok, melyeket a folyó melléki lakosok szoktak használni, részint összetákolt kompokon, melyeket a szomszédságban találtunk , s melyeket a barbárok szekereken szállítanak magokkal és a vizenyős helyekre visznek…”
Most egy pillanatra szakadjunk el Priscostól és ugorjunk néhány évszázadot. Figyeljük csak meg a következő szöveget:” …Ezek a folyamok a következők: az első a Timészész, a második a Tutész, a harmadik a Morészész, a negyedik a Kriszos és ismét más folyó a Titza…”Alig hihető de ezt több mint öt évszázad után írta Bíborbanszületett Constantinus császár a Birodalom kormányzásáról szóló művében 950-ben. Ha a folyók nevét nézzük első a Temes, a Béga, a harmadikban a Marosra ismerhetünk a negyedik a Kőrös és végül a Tisza. Pontosan olyan sorrendben ahogy Priscos is leírta valaha és ugyancsak sorrendben ahogy délről átlépte őket.
Most nézzük ismét Priscos leírását. Tehát utasaink a hun révészek segítségével átkeltek ezeken a folyókon majd egy tóhoz érkeztek amelynek iható vize volt. Ennek környékén volt Buda feleségének a lakóhelye és birtoka. A tó partján történt a küldöttséggel, hogy hatalmas szélvihar kerekedett nagy záporesőtől kisérve, szétverve a társaság sátorait, holmijaik egy részét szétfújta és másnap nagy részüket a vízből halászták ki.
Buda nejének ezüst poharakat, keleti gyümölcsöket adnak ajándékba, majd tovább folytatják útjukat észak felé. Hét napig menetelnek amikor Gyula körül a hun vezetők megállítják a követséget, mivel Attila ugyanezen az úton jön és nem illik előtte megérkezni. Bevárják a hun királyt majd ismét több folyón átkelve(Fejér Kőrös, Sebes Kőrös, Fekete Kőrös, Berettyó) Attila székhelyére Bánhalmára érkeznek, amely egy nagy folyó (Tisza) mellett állt.
Priscos így írja le a hun király szálláshelyét: „…Miután hatnapi utat megtettünk vezetőink utasítottak minket egy faluban tartózkodni, hogy Attila mögött folytassuk utunkat, aki errefelé készült útját venni. Itt a nyugatrómaiak által Attilához küldött követekkel találkoztunk. Nem sokkal később Attilát követve, miután átkeltünk néhány folyón egy nagy folyóhoz érkeztünk. Itt voltak Attila házai , amelyekről úgy tartják, hogy minden más helyen lévő épületeknél kitűnőbbek és rendkívüliek. Ezeket fából, vagyis kiválóan megmunkált fatáblákból építették, és fából való tornácokkal övezték, amelyeket nem megerősítés céljából készítettek, hanem inkább díszítésképpen. A királyi palota közelében volt – Elég nagy távolságra a ház -tól állt elkülönülve a fürdő, amelyet odaszállított kövekből építettek. Azoknál ugyanis, akik Szkítia ezen részén élnek, nincs sem fa, sem kő, hanem máshonnan szállított anyagokat használnak…”
Salamon fent említett művében úgy értelmezi, hogy a görögök kikerültek egy csómó holtágat, azután átkeltek a Tiszán és megérkeztek Szeged tájékára, ahol Attila főtábora állt.
De miért éppen Bánhalmánál vélték megtalálni Attila szálláshelyét. Most vegyük elő hazánk legrégibb nyomtatott térképét, amelyet a köznyelv Lázár Deák térképeként ismer. A magyar származású Lázár Deák térképe hadászati célból készült 1541-ben. Nos ezen már ábrázolják Bánhalmát, mégpedig úgy, hogy az egész Alföldön ez az egyetlen halomra épült település. De miért éppen ezt ábrázolta térképészünk. Hiszen kunhalmok sokasága övezte még akkor az egész alföldi tájat. Vagy talán ebben a korban még élt egy monda a nagy király székhelyéről amit a térkép készítője ismert és akaratlanul is bejelölt alkotásában. Ezek a halmok nem a képzelet szülöttei , hiszen a mai napig léteznek, igaz némelyik megcsonkított állapotban. A halmok elismert szakértője Tóth Albert felmérése szerint Kenderes-Bánhalma határában két jelentősebb kunhalom is található.
Az egyiket úgy nevezik a Bán-halom, a település nyugati részén emelkedik a magasba. A 99 méter magas halom mellett vezetett el az egykori Sóút, ahol a 18.század végén sószállító szekerek százai döcögtek. A másik hasonló magasságú halom a Kő-halom elnevezést kapta,
6
valószínüleg a tetején álló egykori kőépületről. Csak úgy megjegyezzük nem ez lehet amit a korabeli „írástudók” Attila fürdőjének véltek? Régészeti lelet nem bizonyítja a hunok ittlétét. Tegyük azért hozzá mai ismereteink szerint.
A Kő-halom Kenderes-Bánhalmánál
Az utóbbi halomnál avarkori bronz karperecek kerültek elő.
Még nagyobb feltűnést keltettek azonban a másik halomnál (ez a Telek-halom) feltárt avarkori leletek.
A Czebe II. elnevezésű vízátemelő zsilipnél 1953-ban a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság dolgozói csatornázási munkákat végeztek, s eközben régi sírokra bukkantak. Ők értesítették a Szolnoki Damjanich János Múzeum régészeit akik másnap a helyszínre érkeztek igazgatójuk vezetésével. A feltárt három sír egyikéből avar harcos maradványai kerültek elő teljes felszerelésével, díszeivel és lovával együtt. A másodikat már megbolygatták, amikor a régészek az ásatáshoz hozzákezdtek, de a leleteket még össze tudták gyűjteni a földmunkásoktól. A harmadik sírban lévő női csontváz mellett két üveggyöngyöt találtak.
Az első sírban talált nagyszíjvég a hazai és külföldi régészek körében az avar művészetben eddig ismeretlen mintájával méltán keltett feltűnést. Az ábrázolt jeleneten felvonuló harcosokat láthatunk bokrétás zászlórúdra erősített sárkányfigura kiséretében. Az egész tudományos régész társadalom hosszú konferenciákon értékelte ki a nagyszíjvég ábrázolásait. Mert egyedülálló leletnek tartották minthogy valójában az is. Méltatlanul kevés figyelmet szenteltek azonban a Fettich Nándor rajzán 3 számmal jelzett kis díszítésnek. Ez ugyanis nem más mint egy szárnyas griffmadár.
7
No jó de hát az avarok idejében több ilyen griffmadár ábrázolás is előfordult mondhatná valaki. Nos a Szabolcs megyei Bezdéden feltártak egy honfoglaláskori temetőt ahol az egyik sírból előkerült tarsolylemez egy szárnyas griffmadarat ábrázol. Mivel pedig a griffes-indás minták mind az avarkorban mind a honfoglalás idején előfordulnak a kiváló régész-művészettörténész László Gyula úgy vélte a honfoglalás nem egy időben zajlott le, már az avarokkal érkeztek magyar törzsek a Kárpát-medencébe. Amikor azonban kifejtette a „kettős honfoglalás” elméletét óriási felzúdulás támadt a történészek között. Az utóbbi időben azonban egyre többen vallják, létezik valamilyen hun-avar-magyar kontinuitás. A kép teljessé tételéhez említsünk meg még egy leletet, a huhhoti (Ordon tartomány) hun időkből származó koronát a tetején látható aranymadárban is felfedezhetjük a szárnyas griffmadarat.
8
Ahunok birodalmuk összeomlása után visszakerültek a Meotisz vidékére. 630 körül azonban Kovrál kagán, lerázván a türk fennhatóságot, Sárkel székhellyel erős birodalmat alapított. Kovrát 665 körül halt meg, halála után a hatalom öt fia között oszlótt meg, akik nem tudták összetartani a birodalmat. Legidősebb fia, Batbaján négy törzzsel helyben maradt. A második fiú, Kurtag öt törzzsel megalapította a volgai bolgár országot; ezek leszármazottjai ma a csuvasok. A harmadik fiú, Eszperikh hat törzzsel megalapította az aldunai bolgár országot, amely jelenleg is létezik. A negyedik fiú, Kűver és az ötödik, Alzik egy-egy törzzsel beköltözött a Kárpát-medencébe az Avar kagán fennhatósága alá. Részben ők lennének a László Gyula féle kettős honfoglalásból az első honfoglaló nép. Alzík innen egy törzzsel Itáliába ment és Ravenna vidékén letelepedett.
Az utóbbi években Szarvas mellett egy késő avar sír mellékleteként előkerült egy tűtartó, melyen rovásírásos szöveg olvasható. Ez eléggé hasonlít a nagyszentmiklósi kincs felirataihoz. Úgy tűnik ez is a „kettős honfoglalás „ elméletét támasztja alá.
9
Akkor mégis miért gondolták a 18.század végén, hogy a hun király szállása Bánhalmán vagy környékén lehetett. Mert az addig ismert források mind a Tiszántúlt jelölik meg a király székhelyeként.
Itt van mindjárt Jordanes ravennai püspök, római történetíró munkája a 6. századból a Gótok történetéről. Megemlékezik Priscos követségéről, az adatokat át is veszi a görög történetírótól a folyókon való átkelést pedig következőképpen írja le:”…ezen követségről Priscus historicus többek közt ilyen szavakkal teszen jelentést, ugy mint hogy: óriási folyókon, az az a Tisian(e helyett Tigán) Thibisián és Driccán átkelvén,arra a helyre érkeztünk, a hol egykoron Vidigoiát, a gothok ama legvitézebbjét a szarmaták csellel megölték, innen pedig nem sokára (non longe) ahhoz a faluhoz, a hol Attila tartózkodott…” Ha a folyók neveit jobban szemügyre vesszük rájövünk, hogy ő is Priscos szavait ismételgeti , de ugyanez figyelhető meg Bíborbanszületett Konstantin császár művében is. Jordanes viszont ad még egy információt azt a helyet ahol Vidigoiát a szarmaták megölték, de hol volt ez elég nehéz kideríteni. Egyben azonban biztosak lehetünk a Tiszántúlon. A szarmata sáncrendszer amit a köznyelv „Csörsz-ároknak” ismer előfordul a Nagykunság területén is.
Ugyancsak Jordanes a faluról és Attila királyi palotájáról a következőket tartja számon a művében:” Innen nem messze ahhoz a faluhoz érkeztünk, amelyben Attila király időzött. Faluhoz, mint mondtam, bár az egy igen tágas város nagyságú, benne szépen megmunkált fatáblákból készített, fából való falakat találtunk, melyeknek szerkezete olyan szilárdságot sugallt, hogy a figyelmes szemlélő alig vehette észre a táblák közötti összeköttetést. Láthattál ott nagy kiterjedésű ebédlőket, és mindenféle díszítéssel ellátott oszlopcsarnokokat. A királyi palota terét pedig hatalmas körfolyosó övezte, hogy már maga a szélessége jelezte a királyi palotát. …”
A nagy királyról a következőket írja: . "Hatalmát büszke magatartása és kevélyen körüljáratott szemeinek parancsoló tekintete is elárulta…Elhatározásaiban szilárd, könyörgésre engesztelékeny és kegyelmes azokhoz, kiket egyszer hívei közé számított. Külsejében igazi hun, alacsony termetével, széles mellével, nagy fejével, apró szemével, ritka szakállával, lapos orrával és sötét testszínével egyesítvén magában nemzetének sajátosságait…"
Figyeljük meg nagyon szépen kiszínezi a Priscos által leírtakat. De az egész majd néhány oldallal később teljesedik ki a Jókai féle mesében. No itt aztán lesz minden csavart oszlopok vörösfenyőből készült szobrok amiről a görög történetíró egy szót sem ejtett, és csak a „nagy mesemondónk” írói fantáziája keltette életre.
Arra nézve, hogy a faanyag és a kövek, milyen módon kerültek Bánhalma környékére az 1792-es forrás magyarázata a következő megoldást adja:” Nem lehet kétséges, hogy azok a hatalmas fatörzsek, amelyekből Attila királyi palotája és egy igen tágas város nagyságú falu eredt, a Kárpátok hegyeinek gerinceiről a Tisza segítségével lettek odaszállítva.
Mindenből világosan kitűnik immár, hogy Attila királyi székhelye nem Moldáviában volt, nem is a jászsági Jászberényben, nem Bihar városában vagy a Tisza föntebb eső helyen ahogy mások állítják, hanem pontosan a mai Kunságban, Bánhalma birtok közelében állt.”
A következő forrás Kézai Simonnak „A hunok és magyarok viselt dolgairól” szóló krónikája 1283-ból. Most csak azt emeljük ki amely a hunok történetét meséli el a következőképpen:”…Miután pedig zeiselmaveri csatában a rómaiak összeroppantak, és mindenfelé szétszéledtek, Etele király visszatért népének táborába, és ott a Tiszán túl levő szálláshelyén néhány napra megszállt…”
Györffy Lajos. túrkevei kutató szerint Priscos útjának, érkezésének körülményeit olvasva arra következtethetünk, hogy a Hun birodalom központja Túrkeve határában volt. Csudabalán egymás mellett álló két kiemelkedés van: Terehalom, Várhalom. A század elején Vadász Pál is azt állította, hogy csak itt lehetett Attila székhelye.
10
Az újabb történeti munkák úgy tanították, hogy Attila székhelye Szeged környékén volt. A legenda tulajdonképpen Fiala Jakab piarista szerzetestől ered, aki Szegedis című kiseposzában írta le először, hogy a várost Attila alapította, ami nem egyéb mint írói fantáziájának szüleménye. A legendát átvette Dugonics András aki Etelka című regényében írta le és a tanult emberek között terjesztette.
Az 1800-as évek elején a szegediek már ismerték a legendát, amely szerint a nagy uralkodó sátrát a Széchenyi tér 13.sz. ház helyén verte le. Grünn Oszkár házának építésekor egy domborított 18.századi vas kályhalemezt találtak a földben, amelyen az antik domborművet Attilának vélték felfedezni. Be is építették a ház erkélyének vasrácsába. Más elképzelés szerint a fejedelem sátra az öthalmi dombokon állt
Az 1920-as években a Szeged melletti nagyszéksósi pusztán Móra Ferenc közreműködésével feltártak egy hun fejedelmi sírt. A lelet kora a 430-as évekre tehető de a tudományos világban néhány meghatározó történész úgy vélte ez bizonyítja a hun király székhelyét. Azonkívül nagyszerűen bizonyítja Fiala szép meséjét.
Nos a nagy király székhelyét többen vélik megtalálni Budán is. Az újabban előkerült magyar őstörténet a Tárih-i Üngürüsz is ezt meséli el. Tulajdonképpen Attila is azért gyilkoltatja le testvérét Budát (említik Blédának is) mert amíg ő távol hadakozott, Buda mindent saját magáról nevezett el. A krónika úgy beszéli el, hogy Hunor népe a Tisza folyó partján telepedett le, de később átlépték a Tiszát és megtámadták Pannóniát. Ezekben a mondatokban a hunok honfoglalására ismerhetünk. A keletről jött nomád népek először a Tisza mentén telepednek le és egyúttal megszállják a folyó gázlóit, átkelőit. A hunok után ezt csinálják az avarok majd a beáramló magyar törzsek is. A Tárih-i Üngürüsz említi a hunok fővárosának Sicambriát is. Ha figyelmesebben elolvassuk a sorokat hamar rájövünk ez azonos lehet Buda városával.
Érdemes meghallgatni hogyan mutatja a nagy királyt és udvarát a nagy mesemondó Jókai Mór A magyar nemzet története regényes rajzokban című művében:
„…Nemsokára követeket küldött a császár Attilához.Az ellene forralt szándékról értesült hun fejedelem akkori fővárosában, hihetőleg Jászberényben fogadta a semmit nem sejtő követeket.A fejedelmi főváros akkori nagyobbrészint fából épült házai symmetriai csínnal voltak elrendezve, maga Attila palotája is egészen fából épült csinos tornyocskákkal egy domb tetején és sajátszerű célirányos elrendezéssel. A midenféle épületfák színeik szerint voltak kellemes tarkaságban egymás mellé alkalmazva, a szobrok vörös fenyő, a falak fehér gyertyánfa, a talapzat barna diófából és a falak kirakva tarka eres gyökérfából. Az ajtók sárga fájába csaták és áldozatok képei voltak vésve. Az egész épület simított négyszögű szobrokból vert sánccölöpökkel volt bekerítve.A byzanci követek maguk sem titkolhatták el meglepetésüket a hun építészet sajátságai felett: a magas, gömbölyű, vagy kígyósan csavart oszlopok, az idomzatos összeállítás s a saját ízlésű faragványok, a chinai és hindu építészet ízetlen halmazottsága nélkül, bizonyítani látszának, hogy tudna e szép művész is lenni, ha ráadná magát.A hunok feleségei fogadták először a követeket, kik eltérőleg a keleti féltékenység zárkózó elvétől, nyílt vendégszeretettel fogadták férjeik helyett az idegen vendéget, jellemző nemzeti szokásból egy meg nem szégyenítő szűzies öleléssel. E szokás még mai napig is fennmaradt a magyar ős jellemben, a bensőjében tiszta, őszinte hű lélek nem találja magát megbecstelenítve egy a jó szív üdvözletéül nyújtott csók, ölelés által, s a féltés nem talál tárgyat a tisztelet vagy ártatlan tréfa e jeleiben.Attila neje, Cerka, nőudvarától környezve fogadta el a vendéget, a hun nők arany hímzéssel voltak elfoglalva, bogláros kardkötőket készítettek férjeik számára; a hun vitézek öltözete, lovaik csótárjai ragyogtak a gyöngyös és drágaköves hímzetektől, mikkel gyöngéd női kezek ékesíték a győzelmeseket. Ahogy az a szokás a viseletben a magyar népnél mind a mai napig fennmaradt: a cifra szűrök, bundák, a kalotaszegi varrottasok mind a másfélezer év előtti nemzeti divat maradványai.Csak
11
Attilán nem ragyogott semmi. Egyszerű volt ruhája, viselete, mint őseié, kik a pusztában vándoroltak.Fegyverzetén semmi arany, lova szerszáma egyszínű, trónja egyszerű szék-fából, semmivel nem ékesítve.Hidegen, szigorúan fogadta a követeket, de egy szóval sem hányta szemükre az alacsony tervet élte ellen. Azon szökevényekre, kiket Theodosius eltagadott, azt mondta: hogy ő csak szégyell, de nem fél saját szolgáival küzdeni.Estére meghívta a követeket lakomára.Fehérbe öltözött nők sorai vonultak a király előtt a lakoma terméig, kik fehér fátyolból, mit kezeikkel fölemeltek, tartottak mennyezetet a nemzeti dalokat éneklő szűzek kara felett.Palotája előtt kedvencének, Onegisius-nak neje üdvözlé hölgyeivel együtt, nemzeti szokásból hússal és borral kínálva a királyt, mit az fenn ülve lován, egy ezüst asztalon nyújtatva fel magának, megízlelt, a nőt üdvözlé s továbbment.Akik beléptek a terembe, mindnyájan egy kelyhet köszöntének a hun királyra, s azzal helyet foglaltak asztalaik mellett.A fehér vászonnal terített asztalok csillogtak az arany és ezüst edények és kupáktól, csak Attila ivott fakupából, és evett négyszegű fatányérról, s az asztalra felhordott étkekből nem ízlelt mást, mint húst.A vendégség közepette serleget töltetett magának a hun király, s azt egyik jelenlevő vendégére, Berich fejedelemre köszönté, s utána felköszönté egyenként vendégei kedvesebbjeit, mit a jelenlevők mind hangos éljenzéssel s összeütött serleggel fogadtak; mint azt most is ezernégyszáz évvel később szokták tenni a magyarok, ha vendégükkel vigadnak.Vendégség után két ifjú szittya énekes jött Attila asztala mellé, s énekelt hőskölteményeket győzelmekről, vitézekről, régi ősökről és új hazáról. Némán hallgatta mindenki. Láng gyúlt ki az ifjak arcán az ősök nagy tetteire, és az ősz, vén emberek, kik önhírüket hallák dicsőíteni, öröm és bú könnyeit hullatták, az örömét a múltak emlékén s a bánatét: hogy a jövőt nem oszthatják, s kézíjaik idegeit pengetve kísérék a lant húrjainak zenéjét. Vaj ha az ősi költeményekből egyet feljegyeztek volna az utókor számára. Ez az adat bizonyítja, hogy a költészet és a zene már az ős hunoknál is otthonos volt.Ezek után idegen szemfényvesztők jöttek a társaságot mulattatni. Idomtalan alakúak, esztelen csacsogásuk, csodálatos mozgásaik s eltorzított öltözetük kacagásra gerjeszté a hunokat; ha önnemzetbeliük tette volna magát ily csúffá, tán megkövezték volna, mert költő és művész vált a szittyafajból, de a bukfenchányást s kötélen táncolást másnak engedte.A kacaj és torzordítás közepette csak Attila arca maradt nyugodt és szigorú, egy vonás el nem húzódott rajta, csak akkor látszott enyhülni egy pillanatra érchideg komolysága, midőn legkisebbik fia, Csaba bejött. Azt megölelgeté atyai gyöngédsége mosolyával, megveregette piros, teljes gyermekarcát; a jósok azt mondák: hogy ez fogja az ő birodalmát fenntartani…”
A hunok udvarán nomád uralkodói központot (ordut) kell értenünk. Az uralkodó úgy helyezte át birodalmának katonai, igazgatási központját az Alföldre, hogy a nép nem költözött oda. A nagy királyok közvetlen környezetükkel vonultak ide-oda a téli és a nyári szálláshely között. A szálláshely(nyári) Attila idején sátorváros, állandó faépületekkel. A hun uralkodóknak pedig többfelé volt ilyen szálláshelyük. Környezetükbe a rokonság, az arisztokrácia, testőrök, mesteremberek, szolgák tartoztak. A szélesebb körben voltak a katonai kíséret támaszpontjai. A központi területen földművelők falvait is megtalálhatjuk
A magyarázat tehát egyszerűbb mint gondolnánk. A nomád népek (hunok, avarok, magyarok) a steppéről érkeztek hatalmas állatállománnyal amely közül természetesen legértékesebbnek a ló mutatkozott. Ezeknek az állatoknak legelő kellett ami a Kárpát-medencében a Tiszántúlon volt a legideálisabb. Télre mindenki a téli szállásokra húzódott. Ez a téli szállás a hun királynak és közvetlen udvartartásának lehetett Buda. Amikor azonban kitavaszodott a nagy király és kisérete nyári szállására vonult. És hol volt a nyári szállás , természetesen ott ahol a görög követséget is fogadta. A Tiszán mindenképpen átkeltek de hol ezt ma már csak találgatni lehet. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Csongrád közelében található Bödi- révről azt tartja a legenda, hogy Attila király használta átkelésre. A görög történész a nagy király palotáját egyszerű fából ácsolt épületnek mutatja be. Az Alföld közepén nem is volt
12
szükség kőből épült erődre. Felesleges volt amikor Attila nyári szálláshelyét gyűrű alakban vették körül az előkelők és harcosok nyári szállásterületei. A téli és nyári szállás a mai napig benne él a magyarok génjeiben. Gondoljunk csak arra, hány ember költözik be az ősz folyamán a hobbikról a nagyvárosok panelházaiba.
Nos a megtalált forrás felvet néhány kérdést . Mi lehet egy korabeli írásos dokumentum vagy útmutató amely a hun király székhelyével kapcsolatban közöl adatokat(?) .
A mellékelt térképen meglepően pontosan bejelölték a követek és a hun király útját. Vajon már azelőtt is próbálkozott ezzel valaki? Ebben az időben még senkinek sem jutott eszébe, hogy Attilát folyómederbe temesse. De az sem, hogy székhelyét Szeged környékére helyezze. Priscos rétor leírása alapján az akkori viszonyoknak és ismereteknek megfelelően próbálták rekonstruálni Attila székhelyét.
Bóna István szerint ha Attila sírját keressük az elméletileg számításba vehető temetkezési terület kb. húszezer négyzetkilométer, a Temestől északra, a Kőrösöktől délre fekszik, valószínüleg a Duna-Tisza közének keleti felében. Ilyen uralkodói sírokból egy hektáron ötszáz fér el. A gyanús területen egymilliárd Attila-sír férne el.Természetesen erre a temetkezési helyre is rá lehet bukanni a véletlen szerencsés jóvoltából, de régészeti eszközökkel keresni tudományos képtelenség.
Ugyanezt a véleményt mondhatjuk ha Attila szálláshelyét keressük. Hiszen Priscos is leírta a nagy király palotája fából épült, kőből csak a fürdőt készítették. Márpedig ezt megtalálni képtelenség. Ettől függetlenül dicsérendő dolog, hogy egyesek a leírás alapján megpróbálják rekonstruálni a hunok épületeit. Annál is inkább mert hitelesen csak Priscos rétor elbeszélésére lehet támaszkodni. Ennek egyik korai (és talán kevésbé átírt) változatát említettük az előző oldalakon. Talán még abból az időszakból amikor népünk történetét nem írta át idegen hatalom. Erről legtalálóbban Dani D. Pál külföldön élő történész ír egy tanulmányában:
„…Eredetmondánk szerint, népünk és a hunn testvérnép, Perzsia vidékéről származik. A Kárpát-medence felé vezető írton, a következő állomás a Meotisz vidéke volt. Az itteni alán házasságot követően, miután nagyon elszaporodtak, fegyverrel meghódították a Kárpát-medencét. Birodalmuk Atilla király halála után összeomlott és ezt később Árpád fejedelem állította helyre. Ezen a világos származástudaton az első csorbát Sajnovics János ütötte, aki 1770-ben publikált egy dolgozatot a magyar és a lapp nyelv azonosságáról. Az ekkor induló és a Habsburg birodalom teljes támogatását élvező finnugor nyelvészet összes képviselője dilettáns volt. Az első képzett nyelvész, a göttingeni Budenz József csak 1880 körül jelentette meg magyar-finnugor összehasonlító szótárát. így tehát a finnugor nyelvészet több mint egy évszázadon keresztül dilettánsok szakmai tévedésein nemesedett. Ez azonban nem akadályozta meg képviselőit abban, hogy saját magukat csalhatatlannak ítélve, minden tőlük eltérő véleményt hatalmi szóval hallgattassanak el. Laza nyelvészeti feltevésekből olyan következtetéseket vontak le, amiket sem a hagyomány, sem az írott források, sem a társadalomtudományok nem támogattak. Ezen nyelvészeti iskola fő képviselői: Budenz József, Hunfalvi (Hunsdorfer) Pál, Toldi (Schedel) Ferenc, Munkácsi (Műnk) Bernát és Szinnyey (Ferber) József volt kezdetben. Vámbéry Ármin, ki a magyarságot török eredetűnek tartotta, alulmaradt a finnugorosokkal folytatott vitában.
Azonban nemcsak a török eredetnek akadtak hívei. Elsőnek Giesswein Sándor vetette fel a szumér-magyar rokonság lehetőségét. Ezt követően Torma Zsófia szumér nyomokat talált Erdélyben. Ezen irányzat hívei Galgóczy János, Somogyi Ede és Varga Zsigmond volt. Dr. Aczél József szittya-görög eredetünket hirdette. A finnugor irányzat azonban oly mértékben eluralkodott a magyar tudományosságban, hogy az, aki ettől eltérő álláspontot vallott magáénak, az tudományos jó hírével és állásával játszott. A II. világháború után nyugatra ment történészgárda balsorsában az otthoniakkal szemben egy nagy előnyhöz jutott. Mivel már nem kötötte őket az otthoni tradíció és elvárás, sokkal nehezebb körülmények között
13
ugyan, de legalább előítéletektől mentes kutatásokba kezdhetett. Az otthoni tudomány, amely megmaradt a jól bevált évszázadok tévedéseivel és baklövéseivel kikövezett finnugor úton, mivel a nyugatra ment történészgárda publikálási lehetőségét nem tudta megakadályozni, igyekezett ezeket dilettánssá degradálni, hogy elveszítsék tudományos hitelüket. A nyugatra került gárda nevesebb képviselői: dr. Bobula Ida nyelvész - egyetemi magántanár, dr. Baráth Tibor nyelvész-történész-egyetemi tanár, Badiny Jós Ferenc orientalista történész-egyetemi tanár, dr. Endrey Antal jogász-történész, Padányi Viktor nyelvész-történész, dr. Csöke Sándor nyelvész-történész, dr. Nagy Sándor nyelvész-történész. Mint látható, ezek mind képzett szakemberek, akik tévedni ugyan tévedhetnek, de nem dilettánsok és nincs okom feltételezni, hogy otthon élő kollégáik akár jobban képzettek, akár nagyobb tudásúak lennének…”